Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
59 a budai hegyekben együtt vacsoráztak, később a Michalek-vendéglöben rendszeresen összejöttek s Korányi Frigyes, Than Károly, Jendrassik Jenő, Csatáry Lajos csatlakoztak hozzájuk s a kibővült társa ság az Angol Királynéban, még később a Nemzeti Casinóban jött össze s a társaság a vendéglős nevéről Marchal nevét viselte. Hosszú ideig Markusovszky volt a vezető, ki évente egyszer saját lakására hívta meg a társaság tagjait vacsorára, melyen br. Eötvös József. Trefort Ágoston és gr. Csáki) Albin miniszterek is résztvettek. Markusovszky visszavonulása, majd halála után Korányi Frigyes vette át a vezető szerepét, kit Tóth Lajos váltott fel s az ő halála óta Korányi Sándort tekintettük seniornak, ha nem is ő volt korban legidősebb, de szellemi súlyban kétségtelenül a legerősebb. Csak a legutóbbi időben engedte át helyét Johan Bélának, aki a közegészségügy s az orvosi rend mai hivatott vezetője. A társaság tagjainak száma a húszat alig haladja meg, régen Balogh Kálmán válogatta a fiatalságot, mert mint az Orvosi Hetilap szerkesztője, jól ismerte munkájukat s talentumukat. Akkor még megtörtént, hogy ő írta elejétől végéig a heti folyóiratot, ha nem volt alkalmas cikk. Ma Vámossy Zoltánnak a cikkek áradatával kell megküzdenie. Müller Kálmán idejében titkos szavazás volt a felvételkor, s egy „nem“ már meghiúsította a javaslatot. Ennek az volt a hátránya, hogy évekig senki sem léphetett be. Müller elhunyta óta a felvétel nyílt hozzájárulással történt, s ha olyan jutott be, kinek gondolkodása nem illett bele a légkörbe, csakhamar elmaradt. S e szerény társaság évtizedekig jóformán dirigálta az orvosi ügyeket. A budapesti egyetem orvosi fakultásának nagy fejlődését Trefort idejében, a közegészségügyi törvényt 1876-ban, a kolozsvári egyetem alapítását, majd újjáépítését, a pozsonyi és debreceni egyetem ügyét itt beszélték meg s a jó ideákat Markusovszky, Tóth Lajos csakhamar megvalósították. A mai generatio talán nem is tudja, ki volt Markusovszky és Tóth Lajos. A társaságban humor is volt, Csatáry Lajos ékes rigmusokban tréfálta meg Mihalkovicsot, Korányi Frigyest. A társaságból eltűnt a humor, eltűnt a nagy kezdeményezés, eltűnt a nagy befolyás. Ma már csak baráti társaság, de megmaradt a k ö les ö n ö s m e gb e c s ül é s s ez nagy szó! Mi szemészek büszkén mondhatjuk, hogy egymást megbecsüljük Mikor még parallel tanszék volt, a két tanár között sohasem volt személyes conflictus. Egymás tanítványait megbecsültük. S talán ez a: oka annak, hogy néha „úti figura docet“ túlbecsülésben van részünk. Még nem vesztettem el judiciumomat s nagyon jól tudom, hogy igen kevés az, amit hosszú szolgálatom alatt tehettem. S most pláne már nem vagyok kés. csak nyele — amint azt Arany János mondta. Ez
