Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
13 Esetünkkel párhuzamba hozható pathogenesis szempontjából Barre2 és Dragonesco esete, ahol menstruatióval kapcsolatban fellépett migrainben szenvedő betegnél öntudatzavar nélkül két óráig tartó vakság és tíz napig lartó jobboldali hemiplegia fejlődött ki. A szerzők e tüneteket angiospasmussal magyarázták. Az általunk észlelt esetnél az occipitalis tünetcsoport: a térszemléleti zavar milyensége, a kérgi vakság restitutiós fázisai, valamint az a körülmény, hogy organikus elváltozás nem fejlődött ki a trauma következtében és a tünetek csak fél óráig tartottak, csaknem biztossá teszik azt a feltevést, bogy a közvetlen ok egy regionális angiospasmus volt. A trauma következtében kifejlődött vasoconstrictio körülírt helyen: az area striatá-t és a környező occipitalis kérget ellátó érágakban jött létre. Bizonyos tünetek: metamorphopsia, makropsia, constructiv alexia arra látszanak utalni, hogy az átmeneti vérellátási zavar az area striatán kívül az occipitalis pólus lateralis felszínére is kiterjedt; ezért feltehető, hogy az angiospasmusban nemcsak az artéria cerebri posteriorok, hanem az artéria cerebri media temporo-occipitalis végágai is résztvettek. Másszóval lehetséges, hogy nem egy-egy nagy érförzsnek, illetve ágainak angiospasmusáról van szó (mint azt Wilder tanítja), hanem egy regio érhálózatának diffúz spasmusáról (mely regio több értörzsből is nyerheti vascularisatióját). Hogy mindkétoldali temporalis sarlóban teljes látótérkiesés jött létre, az amellett szól, hogy az angiospasmus az area striata elülső részeiben volt a legkifejezettebb. A commotio pathogenesisében v. Braunmiihl és Neubürger az angiospasmusnak tulajdonít döntő szerepet. Nagy mértékben alátámasztják ezt az elméletet a Benedek—Hiittl—fienz-féle3 kísérletek, kik házinyúlnál az artéria carotis communisbä thorotrast-ot adva a műtőasztalon fekvő állat parieto-occipitalis tájára eszközölt tompa ütéssel commotiót idéztek elő. Ha a trauma előtti és utáni arteriogrammot összehasonlították, azt találták, hogy a carotis peripheriás ágai cérnavékonyságúra szűkültek össze. Az occipitalis tünetcsoport, valamint a Benedek—Hiittl—Renzféle kísérletek félreérthetetlenül rávilágítanak az esetünknél leírt tünetek keletkezési módjára. Ezúton fejezem ki tiszteletteljes köszönetéin Sántha Kálmán prof. úrnak, a debreceni idegklinika igazgatójának, aki az ideggyógyászati vonatkozások kidolgozásánál értékes tanácsaival segítette munkámat. Összefoglalás: Egy olyan esetről számolunk be, melynél egy occiput-táji tompa ütés után közvetlenül, megtartott öntudat mellett a látóélesség kézmozgás-látásig lecsökkent, a temporalis látótérben vízhullámzáshoz hasonló látszatmozgások léptek fel, ezzel együtt metamorphopsia és makropsia jelentkezett. A sérülés után 10 perc
