Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-12-01 / 2. szám
12 chemotherápiájánál nyert tapasztalatokkal. Grave szerint is a „Stosstherapie“ a fontos, legfeljebb 1 napig, 24 tablettánál nem többet s minimálisan 4 nap múlva lehet az adagot megismételni, mert májlaesio és sok egyéb szövődmény, sőt Corr és Root esete szerint granulocytopenia s halál következhet be. Gyógyszerokozta kellemetlen mellékhatásokat a fenti adagolási mód mellett mi egyszer sem észleltünk. Néhány makacs, gyógyulni nehezen akaró esettől eltekintve a ,.lökés“ megismétlésére sem került sor. Feltűnő javulás csak a pannusszal szövődött esetekben mutatkozott. A szaruhártyai szövődmény nélküli eseteinkben is volt hatása az elektylnek, illetve a deseptylnek, de ez csak a szubjektív kellemetlenségek (szemhéjduzzanat, fénykerülés, könnyezés, váladék stb.) hamaros megszűnésében nyilvánult. Azonban a kötőhártyák elváltozását nem befolyásolta és így a betegség időtartamát nem rövidítette meg. Mindenesetre az sem közömbös a betegre nézve, ha a szubjektív panaszok korábban enyhülnek, ezért ahol erre megvan a mód, érdemes a gyógyszert adagolni. Ilyen esetben nem találtunk különbséget a deseptyl és az elektyl hatásossága között. Ugyanezt tapasztaltuk a paratrachoma: újszülötti zárvánvblennorrhoea és felnőttek szemének zárványbetegsége, chemotherápiája során is, amint erről más helyen már részletesen beszámoltunk. Ellenben a paratrachoma azon ritka esetében a felnőttnél, ahol szarulolyamat: keratitis superficialis punctata is volt. melyet először Aust írt le, ott a chemotherápeutikum gyors javulást eredményező jó hatása észrevehető volt. Ugyanis a klinikai ápolásnak már*a 4. napján a szaruhártya beszűrődéseinek nagyrésze felszívódott, a heveny gyulladásos jelenségek jórészt lezajlottak. Itt is adjuvánsként szerepelt a heteroprotein-gyógymód párhuzamos alkalmazása, eredményeképen a beteg 13 nap múlva elhagyhatta a klinikát. Tehát a eliemotherápia és a parenterális proteintherápia egyidejű végzése ebben az esetben is elősegítette a javulást és a hosszabb klinikai ápolást mellőzhetővé tette. A paratrachoma chemotherápiájánál szerzett tapasztalatainkat némileg alátámasztják Thygeson és Guyton hasonló megfigyelései is. A deseptylnek, de főként az elektylnek, mely gonococcus-specifikum, a trachománál tapasztalt hatásosságára vonatkozólag nagyon tetszetős Vajda elgondolása, amely szerint a trachoma kóroktana még nem tisztázott és mivel létrejöttében szerinte a gonorrhoeás fertőzésnek is szerepe van, az elektyl jó hatása ennek tulajdonítható. Szinegh csatlakozik ehhez az elgondoláshoz és beszámolójában többek között azt írja. hogy több irodalmi adat (Arit, Herzog), valamint a kankó és a trachoma geográfiai terjeszkedése és históriai múltja közti egyezés
