Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-12-01 / 2. szám
13 azt a felfogást támogatja, mely szerint a trachomás és gonorrlioeás fertőzöttség között összefüggés van. Hivatkozik továbbá több venerologus azon meggyőződésére, hogy mivel a kankó csak a 3. héttől kezdve reagál az elektylre, a gyógyszer hatásmódjában a szervezet immunbiológiai állapotának is szerepe van. Szinegli szerint lehetséges, hogy a trachoma is hasonló okból csak későbbi, már pannusos stádiumában reagál kedvezően az elektylre. Ezt a tetszetős magyarázatot több tény megcáfolni látszik. Mindenekelőtt az irodalmi adatok: Halberstädter és Prowazek, Hey mann, Wolfram. Fritsch és Hofstätter, Lindner, Gebb, Löhlein, majd Taboriski az idők folyamán teljesen tisztázták a gonorrlioeás- és zárványblennorrhoea teljes kóroki és klinikai különállóságát és elválasztották a trachomát a paratracliomától. Eszerint a gonorrlioeás és a trachomás fertőzöttség között semmi összefüggés nincsen, legfeljebb csak hasonlóság. A bőrgyógyászok cgyrésze is inkább azt tapasztalta, hogy a kalikónál a lehető legkorábban kell adagolni a chemotlierápeutikumot. mert ilyenkor remélhető a leggyorsabb, sokszor abortiv lefolyás. Ezzel egybevágó tapasztalatokra tettünk szert a szemkankó chemotherapiájánál is. Szinegh arra is gondol, hogy mivel a trachomás pannus sokszor a társfertőzés (pneumo-, staphylo-, streptococcus stb.) miatt gyógyítható nehezen, talán a chemotherápeutikumok támadási pontjai elsősorban ezek a kórokozók s ezek leküzdése miatt lenne gyorsabb a javulás. Ezt a feltevést az a körülmény is támogatja, hogy nincsen lényeges különbség az elektyl és a deseptyl hatása között, holott az előbbi a gonococcusokra, míg az utóbbi a streptococcusokra hat elektíve. • Bizonyos, hogy itt még sok kérdés vár megoldásra s véglegesen állást foglalni nem lehet. Annak ellenére, hogy számtalan állatkísérlet történt, eddig még a coccusok esetében sem tudták a chemotherápia hatásmechanizmusát tisztázni. Trachománál ilyen irányú kísérletek nem is végezhetők addig, amíg a kórokozót táptalaj- vagy szövettenyésztés segítségével nem sikerül tisztán előállítani. A klinikai megfigyelések szerint valószínű, hogy a trachománál a chemotherápeutikumoknak közvetlen és közvetett hatásuk van. Előbbire enged következtetni Burnet. Cuénod és Nataf fentebb már említett therápiás kísérlete, melynél a sulfamid-készítmények perorálisan semmi hatása sem volt. Ellenben, ha steril oldatban, melynek köbcentimétere (h07 gr gyógyszert tartalmazott, a sulfamidot a szemhéj! és szemtekei kötőhártyába injiciálták (hetenkint 1 injectio), akkor a trachoma minden stádiumából való 9 esetük bizonysága sze-
