Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-06-01 / 1. szám
32 tőzést helyi és általános kezeléssel igyekszünk megelőzni vagy meggyógyítani. Ha a sérülés oly nagy kiterjedésű, hogy a szem megtarthatására már eleve nincs semmi kilátás, akkor felesleges a beteget hosszadalmas gyógyító kísérletezésnek, esetleg fájdalomnak kitenni, felesleges munkaképességének helyreálltát késleltetni, hanem minél előbb meg kell szabadítani a tönkrement szemgolyótól. Nehezen válik meg ugyan minden ember a sérült szemtől, de ha kellő szakismerettel minden kétkedés nélkül ki tudjuk mondani az enucleatio szükségességét, akkor leghelyesebb, ha azt mindjárt el is végezzük. Ilymódon egy-két hét alatt visszaadjuk munkaképességét, míg a hiábavaló gyógyító kísérletekkel hetekig, hónapokig elvonhatjuk keresetétől. Az áthatoló sérülések végső kimenetelének vizsgálata önkénytelenül a sérülések megelőzésének szükségességére és ellenőrzésének szigorítására tereli figyelmünket. A régi II. számú szemklinika, a mostani szemklinika és miskolci kórházi szemosztályom beteganyagából 800 áthatoló szemgolyósérülés adatait vizsgáltam. Az összeállításból kitűnik, hogy a sérült szemeknek kb. 12%-a marad teljes látóélességű, 9%-ának V2—V3, további 12%-ának már csak lU-—V12 látóélessége lesz, gyakorlatilag megvakul a sérült szemek 57—58%-a, ezeknek kb. fele előbb-utóbb enucleatióra kerül. A hiányzó százalék sorsa kérdéses, vagy a látásvizsgálás lehetetlensége, vagy más ok miatt. Érdekes, hogy azokban az esetekben, amikor idegentestet távolítottak el a szem belsejéből, jobb a teljesen gyógyultak arányszáma, mint az idegentest nélküli sérültek csoportjában. Az arányszámot azok az esetek javítják, amikor a csarnokból, irisből, kivételesen az üvegtestből távolították el az idegentestet. A megvakult szemek arányszáma a két csoportban nagyjában megegyezik. A sérülést okozó tárgy szerinti összeállításnak nincs különösebb értéke, mégis meg kell említeni, hogy az idegentest nélküli áthatoló sérülést leggyakrabban fadarab, faág, forgács okozza, idegentestek közül természetesen a fémszilánk. Gyermekek sérülésének főrészét kés, olló okozza. Külön kell megemlíteni az agrárvidékek sérülését -— a szarvsérüléseket, amelyekről a debreceni szemklinika számolt be néhány évvel ezelőtt (Czukrász dr.). Különlegesebb sérülésként említhetem az állatharapást: kutya, szárnyas csőre, de találtam egy nyálharapás okozta áthatoló sérülést is. Gyermeksérülések között a nagyháború utáni években gyakori volt a gyutacs- és egyéb robbanás, nyílvesszősérülés, ezeknek száma megfogyott. Felnőttek között a nyári hónapokban aránylag sok sérülést okoznak a szódásüvegrobbanások üvegszilánkjai.
