Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-06-01 / 1. szám
31 lapítja a szaruhártyát s ha a hatóerő oly nagy, hogy a szarut átfúrni képes, akkor a szaruhártya átfúrásának pillanata után már a szaru mögötti képleteket, irist, lencsét is sérti. Ha a sérülést okozó tárgy kicsi, akkor a szaru átszakadásának pillanata után már be is hatol a szem belsejébe. Ugyanaz a helyzet a szemgolyó többi részét, a sklerát illetőleg is, azzal a különbséggel, hogy a sklera feletti kötőhártya komoly védőréteget képez azáltal, hogy a sklera felett elcsúszik és az erővonal irányát megváltoztathatja, az érintőhöz közelíti, miáltal a perforatio veszélye és hatása is kisebb lesz. Számos ilyen szerencsés kimenetelű balesetet van módjában látni a nagyobb forgalmú intézetben dolgozó szemorvosnak. A kötőhártya védőszerepe akkor szűnik meg, ha a sérülést okozó tárgy beleakad a kötőhártyába s azt beszakítja. Az itt vázolt mechanikai elgondolás érvényes mindenfajta sérülésre, ami a szemgolyó burkát átszakítja, de mégis vannak olyan körülmények, amelyek a sérülés végső hatásának megítélését megnehezítik. Szaruliártyasériilések esetén az iris előesése, roncsolódása, a lencse sérülése, sklerasérüléskor a sugarastest sérülésének nagysága, milyensége, más esetben a chorioidea, retina érintettsége, az üvegtest előesése teszi kiszámíthatatlanná a baj végső kimenetelét, nem is beszélve arról, ha idegentest vagy fertőző kórokozó került a szemgolyó belsejébe. A szem belsejének rendkívül finom szerkezete miatt a teljes restitutiónak nagyon korlátolt lehetősége és gyógyítómódjainkkal való nehéz hozzáférhetőség azok az okok, amelyek miatt az anatómiai szerkezeiében megbontott szemgolyó működésképessége oly sokszor és végérvényesen szenved a sérülések után. A szemgolyó áthatoló sérülésén kívül ugyanis még olyan erőhatásokkal is számolnunk kell, amilyenek főleg tompa tárgy okozta sérülésekkor jelentkeznek. Amikor tudniillik a sérülést okozó tárgy a szemgolyó burkát éri, a szem belsejében az átfúródás helyétől távolabb, a szemgolyó ellenkező pólusán, továbbá a lencsén, főleg annak függesztőszerkezeién is történhetnek helyrehozhatatlan sérülések, mint lencseficamodás, érhártyarepedés stb. A sérülés utáni gyógyítás folyamán első, legfontosabb törekvésünk a normális anatómiai viszonyok lehető helyreállítása, illetve a gyógyulásra lehetővé tétele és a szem belseje fertőződésének megakadályozása, vagy a már meglévő fertőzés leküzdése. Az előesett iris ellátása, helyére simítása vagy lemetszése, a lencsetörmelék kibocsátása, kicsúszott uvearészek, üvegtest lemetszése, esetleg szaruvarrat, skleravarrat és ha idegentest van a szem belsejében, úgy mindenekelőtt az idegentest eltávolítása a főcélunk. Emellett a fér-
