Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

6 ken, mert ez volt éltető eleme, tanítani az egész emberiség javáért* a szenvedés csökkentéséért, a világosság, a tudás terjesztéséért. Magam is azok közé tartozom, aki boldogulásomat neki, mes­teremnek köszönhetem. Az ő soha el nemi lankadó támogató keze vezetett pályámon, felfelé, arra a helyre', amelyet számomra ki­jelölt. Neki köszönhetem, hogy most e percben nemcsak mint ta­nítvány, hanem mint egy nagy tudományos intézménynek, a deb­receni Tisza István Tudományegyetemnek képviselője is megje­lenhetek, annak az egyetemnek, amelynek Blaskovics László há­rom esztendőn át, mint professor, tagja volt. S így most már, mint az ő tudományának szerény, de mégis önálló művelője, a debreceni Tisza István Tud. Egyetem búcsúja képen megemlékezhetem Blaskovicsról a nagy emberről, hazája kiváló fiáról. Mert Blaskovics László a szemoperálásnak is, tanításnak is mestere volt, de nem ez az, ami őt naggyá teszi. Nem is kiváltsá­gos emberi vonásai, amelyek őt megkülönböztető módon kiemelték embertársai közül. Ezek nemes, magasztos egyéni vonások, de ezek­nek emléke az emberöltők folyamán, a tanítványok tanítványainak elmúlásával el fog enyészni. Örökké naggyá őt lángesze tette, alkotó elméje. A műtőasz­talnál felgyűlt csodálatos teremtő fantáziája. Nem sejtett új uta­kat látott meg, új módszereket dolgozott ki, új megoldási lehetősé­geket talált. S mindezt olyan bőséggel, aminek a szemorvostudo­mány múltjában párja nincs. Blaskovics László egyéniségét végtelen tartózkodás és sze­rénység jellemezte. Nem óhajtott babért, nem kívánt hírt és di­csőséget, s ha ezek kopogtak ajtaján, szinte ridegen utasította el. De moist már nem teheti többé! A véges emberi lét helyébe az idő végtelensége lépett és most már megmondhatjuk, amit életé­ben soha nem volt szabad mondanunk, hogy neve ott fog tündö­kölni a szemészet világnagyságai között. Celsus, Dawiel, Graefe> Gonin, nagy nevek, mindegyik borszakot jelentett a szemészeti operálások történetében. Hozájuk csatlakozik most egy hajszállal sem kisebb magyar ember neve: Blaskovics Lászlóé. A családi sírboltnál a gyászének és imádság után Horváth Bé­la egyetemi c. rk. tanár a megboldogult klinikájának tagjai nevé­ben búcsúzott: „Blaskovics László, szeretett professorunk, klinikád orvosai és alkalmazottai állunk itt, hogy fájdalomtól megtört szívvel utol­jára búcsúzzunk Tőled.

Next

/
Oldalképek
Tartalom