Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
17 számára, hogy ezt, vagy azt a módszert, vagy eljárást róla, vagy valaki másról neveznek el. Csak a „Zügelnahtra” emlékeztetek, ■amelyet az egész világ Elschnigtől származtat, noha Elschnig módszerét 1914-ben közölte (Kl. M. f. A. 52.). Viszont Blaskovics mér 1912-ben (1. 28. sz. közlemény). Annak ellenére, hogy Elschniggel és a német szemorvos-világ más vezető egyéniségeivel is e sorok írója is közölte ezt a körülményt, Elschnig később sem említi közléseiben Blaskovicsot. Ugyanígy nem volt hajlandó Blaskovics a folyóiratokban és kongresszusokon sem küzdeni módszerei elterjedéséért, noha azok helyességéről és superioritásáról szilárdul meg volt győződve és indokait világosan és pontosan fel tudta tárni. Megelégedett a módszer egyszeri rövid és száraz közlésével, ismétlésekbe nem volt hajlandó bocsájtkozni. Irodalmi munkásságát épúgy, mint előadásait is egyéniségének teljesen megfelelően szabatosság, egyszerűség és őszinteség, de épen ezek miatt bizonyos egyhangúság, sőt szárazság jellemzi. Tankönyv esetében ez rendkívül fontos is, de a külső gyors és nagy sikerhez a közlendők belső értékén kívül szükséges még valami egyéb is: az, amit röviden a közlés lendületének lehetne nevezni. Bizonyos írói, sőt költői fogalmazási készség. Nobeldíjas tudósok műveit olvasgatva tapasztalja az ember, hogy a kitüntetettek rendszerint a toliforgatásnak is mesterei. Ramon y Cajal „Tudományos Kutatásra Vezérlő Kalauza” például irodalmi remekmű, ami az első pillanatra szokatlannak tűnhetne fel histologusnál. Ezzel a készséggel Blaskovies nem rendelkezett, noha írásai és előadásai egyébként teljesen csiszolt, alapos, gondosan öszszeállított, remekül illusztrált munkák voltak. A német nyelvet kitünően bírta, de azért csak élete utolsó ■éveiben tudta magát elszánni arra, hogy 1—-2-szer külföldön is -szerepeljen. S még akkor is komoly gátlás volt számára az a körülmény, hogy nem anyanyelvén beszél. A könnyedség, amellyel nemzetközi kongresszusok szereplői ezen az akadályon túl tudják tenni magukat, belőle teljesen hiányzott. Magánéletében is ezek a sajátságok érvényesültek. Lehetőleg visszavonult. Nőtlen maradt, a családot számára élete végéig a tanítványok jelentették. Szenvedélyei nem voltak, ha szerette is a szépet és szerette a kényelmet. S mind a kettőhöz értett is. Művészetben, zenében meglepően biztos volt az ízlése és találó az ítélete. Érdekes és élvezetes volt vele külföldön utazgatni, mert mindig mindenütt megtalálta a legszebbet és legjobbat, természetesen ■sohasem ott, ahol a nagy tömegek keresik élvezeteiket. A nemes,
