Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

18

finom egyszerűség vonzotta, mint amilyen ő maga is volt. Ezért nem érezte jól magát nagyobb társaságban sem. Ilyenkor is, ha csak tehette, félrevonult valamely meghittebb barátjával, vagy tanítványával és vele beszélgetett. Ezeket a szükkörii beszélgetésesieket nagyon szerette s ezek mindig rendkívül tanulságosak voltak a kisszámú résztvevők számára. Ilyenkor szőnyegre került minden, ami a ma emberének életében szerepet játszik s ilyenkor mutatkozott meg Blaskovics egészen a maga nagy lelki nagyságában és meglát ó-képes ségében. Ilyenkor — mint a műtőasztalnál — bontakozott ki fantáziája, különösen ha a beszéd fonala újra meg újra visszatért az egész életét betöltő gondolatkörre, a szemészeti műtéttanra.

Hogy ezi mit jelentett számára, arra talán legjellemzőbb élete utolsó 24 órája. Tűnő öntudattal, lázálomban, szakadozott mondatokban egyik tanítványa nevével kapcsolatban operatív problémákkal foglalkozott és az utolsó szó, amely elhagyta ajkát, „tokos hályogműtét” volt.

Jellemét még sok oldalról meg lehetne világítani. De ez felesleges. Mi miagyar szemorvosok valamennyien jól ismertük őt. Az a tiszta, egyenes férfiú volt, akiben hamis, vagy ártó gondolat soha meg sem születhetett. A mai világban azonban nem mindig ez. az út vezet a gyors érvényesüléshez!. S így Blaskovics azok közé a nagyok közé tartozik, akiknek teljes jelentősége csak haláluk után, később fog a maga egész jelentőségében kibontakozni.

Az már most is kétségtelen, hogy nevét örökre és sokszorosan beírta a szemészeti műtéttan történetébe.

Kreiker Aladár_