Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
4 fésűnk ily rohamos beteljesedése. Megrendülve kell a Mindenhatókifürkészhetetlen akaratában megnyugodnunk, ha talán magunkban reméltük is, hogy jó kívánságaink, melyekkel — még egy éve sincs — Balassa előadásod alkalmával üdvözöltünk, ott fenn a nagy ítélő Bíró előtt meghallgatásra találnak. Aiz< érmet akkor azzal a kijelentéssel adtuik át Neked, hogy az ugyan hivatalosan a tudósnak, a nagy orvosnak és a finomkezü műtőművésznek szól, de mi azt elsősorban az embernek szántuk, akit Benned szerettünk és nagyrabecsültünk. Ma sem mondhatok mást búcsúzóul Neked. Nagy veszteség a Te halálod a magyar szemészeti tudománynak s ezzel az Egyetemnek, melynek a hazai határokon messze túlfénylő dísze voltál. Nagy vesztesége az egész orvostudománynak, hiszen Tebenned tudta beigazolni azt a mindig hangoztatott, de csak ritkán megvalósuló törvényét, hogy pályánkon a 'tudásnak és művészi ihletnek ki kell egészíteni magát abban, aki szakmája előbbre viteléért dolgozik. Sokat veszítenek Benned a szerencsétlenek, akiknek szemét, a természet e legcsodálatosabb műremekét, minden emberi tudásnak, kultúrának, minden egyéni boldogságnak ezt a gyűjtőlencséjét fenyegeti veszély. Nagy értéket rabolt el Veled a halál a magyar orvosi közélettől. Kartársi vonatkozásaid nemessége, erkölcsi felfogásod tisztasága, világszemléleted bölcsessége és az igazságnak meg nem alkuvó tisztelete a nagy magyar orvosok sorába iktatta nevedet már életedben. Ezt mind átárazzuk mi ma itt, ravatalod körül is. Könnyeink mégis az igaz emberért hullanak sírodra, amelyet elköltözött porhüvelyed fölé kell ma hántolnunk. Lelked finomsága és kisugárzó emberszeretete, szíved izzó magyarsága és baráti hűsége rabul ejtett mindenkit, akit sorsa Veled valaha összhozott. Egyéniségednek, lelkednek-szívednek rabjai maradunk, ha tested itt is hagy bennünket s emlékezésünk jeléül ápolni fogjuk hantodon a virágokat, amelyeket ma a könnyeinkkel áztatva ültetünk. Induljon az elmúlás útjára békével belőled az, ami anyag volt; ezt itt tartani nem adatott meg emberi akarásnak. Ne vedd zokon, hogy könnyeink is el fognak szikkadni, hogy a fekete zászlók, melyeik ma orvosi intézményeink ormán gyászunkat hirdetik, le fognak kerülni, mert az idő örök forgása az anyaggal szemben kegyetlen. De vidd magaddal a tudatot, hogy az, amit Beléd a Teremtő léleknek, eszmének oltott, itt fog maradni közöt-
