Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

0 lünk, mert ezt munkásságod kincseiben átadtad nekünk és az egész •emberiségnek. A szellemi alkotásokon pedig megtörik az Idő ha­talma, mert azokat beolvasztja az emberi kultúra időtlen folyása. Felejthetetlen kedves Barátunk, a jó Isten kegyelme legyen veled.” Ezután Ditrói Gábor egyetemi nyilv. r. tanár, a Magyar .Szemorvostársaság elnöke szólt: „A magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem Rektora, Tanácsa és Orvosi Kara képviseletében, valamint a Magyar Szem­orvos-társaság nevében jöttem búcsút venni a magyar tudományos •élet. nagy halottjától. A volt kolozsvári, jelenleg szegedi egyetem mindég csodálattal figyelte, elismeréssel jutalmazta Biaskovics László géniuszát s a fájdalmas búosúzás e percében megköszöni neki azt, amit az egyetemi tanár, mint tudós kutató, mint hivatott tanító és mint nagyszivii ember a tudománynak, tanítványainak •és embertársainak adott. A Magyar Szemorvostársaság pedig az édes testvér gyászával, fájdalmával áll a koporsó mellett. Siratja egykori elnökét, a kivé­telesen nagy embert, akiben csodálta az elhivatottság minden jelé­vel pompázó mestert és szerette a tisztaszívü, testvérlelkü kartár­sat. akinek legnagyobb öröme az volt, ha szemésztársait taníthatta, ha bőkezűen hullathatta tudása ragyogó kincseit, önzetlenül, félté­kenykedés nélkül, kedves, úri magyar módon. Körülötte és általa valóban nagy családdá vált a Magyar Szemorvostársaság s most, amikor a szent végső úton egy pillanatra megállítani merjük, azért tehetjük, mert haló porában is áldani akarjuk és áldani fog­juk mindig. Biaskovics László, .szeretett kartársunk, barátunk, nyugodjál békességben! Isten Veled!” Kreiker Aladár egyetemi nyilv. r. tanár a debreceni egyetem •és volt tanítványai nevében beszélt: Biaskovics László egyedül álló, magányos férfiúként élte le éltét, de azért mégis volt családja: tanítványai, akiket éppúgy sze­retett, mintha véréből fakadt vér lettek volna, akiknek a nevében búcsúzom most tőle, az atyai mestertől. Tudjuk mindnyájan, Ö a szenwperáláok nagymestere volt. Szemorvos számára nem volt felemelőbb, eszményibb látvány, mint Blaskovicsot operálás közben megfigyelni. A tanításnak is nagymestere volt. A tanítás Nagymesteréhez elzarándokoltak a tanulni vágyók. Tanított élőszóval1 és tanított írásban, tanított magyar nyelven és tanított a nagy világnyelve­

Next

/
Oldalképek
Tartalom