Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
72 aki bátorságát veszti, aki a félelmet nem tudja legyőzni, akit elnyom és nem sarkal több teljesítményre, az ne végezzen nehéz műtétet. A veszteségtől való félelemnek orvossága vagy a félreállá® vagy a tettek.. Sem biztatás, sem dicséret a szorongás ellen annyit nem ér, mint az operálás maga. Ha tetté válik, ami a gondolatvilágot lefoglalta. A munka folytonossága tartja meg aztán a jó for mát. A sebészi lélek is „elsorvad, ha tettei nincsenek.” Ez a magyarázata annak, hogy kis forgalmú intézetek nagyobb feladatokra nem mindig vállalkoznak s hogy mindig lesznek olyan műtétmódok, amelyeket általánosan végeznek és olyanok, amelyekre nem mindenki vállalkozik, mert kockázatosabbak. A fejlődés útja hosszú volt az érzéstelenítés nélkül végzett hályogműtétektől máig. Hiszen a cocain ismerete előtt még idegen testet is csak nagy biztonságot kívánó, gyors mozdulatokkal lehetett kikaparni a szaruhártyából, örüljünk tudatosan annak, hogy ma a biztonságnak hasonlíthatatlanul -nagyobb fokán operálhatunk, a beteg viselkedésétől úgyszólván függetlenül. Mondjuk ezt meg tanítványainknak. Igaz, most már a szemoperálás nemcsak kevesek idegölő bravúrja és a nagyobb biztonság miatt az eredménytelenség is súlyosabb elbírálás alá esik. Igaz-, az is, hogy biztonságunk tudatában egyre nehezebb dolgokra vállalkozunk. De örüljön, aki most tanulhat operálni, jól rögzített, érzéstelen és puhává tett szemen. Örüljön, hogy nem függ már minden attól, hogyan tud az a megrémült beteg -szavunkra kellő irányba nézni. A kezdőt ez a tudat is bátoríthatja. V. A nézők szerepe, a főnök jelenléte. A félelem, mint hiúság. Tanítás műtét közben. Különbség klinikai és kórházi kiképzés között. Az első próba. Leszoktatás a remegésről. A szorongás levezetése. A félelmet nemcsak a feladat nehézségei okozhatják, hanem az operált személye és a nézők, köztük a főnök. Jelenléte a kezdőnek nyugtalanító lehet. Aki zenét tanul, sokszor jobban játszik magában, mint tanára előtt. Ha valamely nyelvben nem vagyunk otthonosak, könnyebben beszéljük, ha észrevesszük, hogy akihez szólunk, még gyengébb benne. Műtéteinknél is csak az imponál, aki többet tud, mint az operáló. A szorongást ezek szerint hiúságnak is nevezhetjük, gátlások megjelenésének azért, mert többnek akarunk látszani. Helyesebb azonban, ha az átlagfeletti t-elj-esítmény természetes reactiójának tekintjük. Később legyőzi a nagyobb
