Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
73 gyakorlat és a felkészültség tudata. Ha egyszerűen hiúságnak vesszük, akkor inkább csak a feladat lebecsülésével küzdünk ellene. Ez nem helyes, mert nem elég. Szóval a nézők egyéni súlyuk szerint nyugtalanítanak, lelkesítenek vagy közömbösek. A megszokás ebben is sokat tesz. Jobb hozzászokni a szaktársak, házi orvos előtt való operáláshoz és ahhoz, hogy műtét közben magyarázunk. A nagyok éppen ezen az úton értek el legjobb teljesítményeikhez. Az ilyen operáló nem is érzi jól magát, ha kevesen nézik. Mint ahogy az igazi szónok annál szebben beszél, minél nagyobb közönség hallgatja. De rendszeres megszokás nélkül nem kívánatos az idegenek előtt való dolgozás, mert nem engedi a legjobb formában való operálást. Jól teszi, aki félelme legyőzésére maga hívja nézőnek főnökét, ha ítéletétől még tartania kell. Az operálásra nevelésben különbség van klinika és kórház között. A klinika főnöke megteheti, hogy távol marad az első műtéttől ,s csak már gyakorlott korában látja a kezdő operálót dolgozni, mintegy véletlenül. A kezdő .segédje egyik tapasztaltabb aszszisztens. A kórházi osztályon erre nem igen van mód, a főnöknek ott kell lennie az első komolyabb műtétnél, hogy tanácsra, esetleg közbelépésre készen legyen. A kiképzést fiatal korban kell megindítani, de a teljes önállóságot idejekorán el nem kezdeni. A kórházi szolgálat után a szabadlábra állás inkább nagyon is korán, a klinikai képzés után pedig sokszor nagyon is késve következik be. Némely nagyobb intézetben az a szokás, hogy előbb kész szemésszé nevelnek, kivéve az operálást s akkor aránylag rövid idő alatt jut a tanársegéd műtéti gyakorlathoz: elméleti felkészültsége meggyorsítja kifejlődését az operálás művészetében. A hosszú várakozási idő azonban nem fokozza az önbizalmat és nagy teher lehet egy asszisztensnek hosszú klinikai évek után próbát állnia, kockáztatnia alárendeltjei előtti tekintélyét és megtudnia főnöke ítéletéből, lehetne operatőr belőle. A remegésről nem szabad beszélni, akkor magától megszűnhet. A színészek némelyike talizmánokkal védekezik a félelem ellen és babonás lesz. Lassanként minden operáló olyan mozdulatokra tesz szert, mik biztonság-érzetet öntenek bele. Bizonyos fogások az idegesség levezetésére célszerűek lehetnek. Egy segédem, akit jó operálóvá neveltem, kezdeti remegésétől megszabadult úgy, hogy megkívántam, hogy a műtét kényes mozdulatai közben az én kezemre támaszkodjék. Néha jó, ha az operáló biztató szókat intéz a beteghez, kérdezi családjáról, az otthonvalókról. Ke-
