Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
nál azonban, hol az antagcnista az esetek túlnyomó részében többékevésbbé megnyúlt, ha a sablonosnál 1-2 mim.-rel többet vágunk is ki, ebből nagyobb túleredmény, — tekintve az izom már említett mgnyúltságát és az antagonista nagy túlerejét —- származni nem szokott. A myektomia a kancsalság műtéti megoldását sablonossá tette, mit a műtét igen nagy előnyének kell elkönyvelnünk. Mivel pedig az operatio alkalmával egyéni variatiókat figyelembe venni egyáltalán nem kell, legyen a műtő kezdő, vagy már gyakorlott, előre kiszámíthatja a kancsalság fokával arányosan növekvő kivágandó izomdarabok hosszúságát. Mint Blaskovics említi és megfigyeléseink mutatják, a közönséges, convergens kancsalságnál arra kell törekednünk, hogy a műtét után 4—5° divergentiát kapjunk, mely túleredmény azonban 4-6 hét alatt a belső egyenes izom erejének visszatérése miatt, részben az orbita lágy részeinek az új helyzethez való átrendeződése következtében úgyszólván teljesen viszszaraegy. Mindezekből következik, hogy ha a szemek nézővonala közvetlen a műtét után párhuzamos, vagy minimálisan convergal, az ideálisnak nem tekinthető. Az ily esetekben a föltétlenül bekövetkező convergent iát, Blaskovicsnak nézetőkötésével csökkenteni tudjuk ugyan, de teljesen kiküszöbölni mégsem lehet. Különösen akkor, ha az internus igen erős. A szükséges túleredményt a helyesen végzett myektomia után (mikor is a nézővonal teljesen parallel kell, hogy legyen) a kancsalsági izomnak szükségszerinti nagyságú bemetszésével érjük el. Ha azonban a kivágás kevés volt, úgy a kancsalsági izom teljes tenotomiáját kell elvégeznünk, ami azonban az ismertetett kozmetikai hátránnyal jár. Míg a közönséges befelé kancsalításnál feltétlenül kisfoké túleredményre kell törekednünk, addig a strabismus divergensnél a teljes parallelismust kell megteremtenünk. Az externusok ugyanis kevésbbé igénybevett izmok lévén, erejük nem oly nagy, hogy az ismét munkába állított megerősített intemus felett hegemóniájukat újból vissza tudnák szerezni, s ennek következtében a túleredmény később meg’csökkenne. Előfordulhat azonban ritkán az is, hogy a műtét után, nagyobb fokú túleredmény jelentkezik, mely ha a, műtétet követő héten nem csökkenne kellően, úgy az izomrögzítő U fonalakat a szokásos 12 naptól eltérően már a 6—7. napon ki kell vennünk, mire a túleredmény a fentebb vázolt okok folytán hamarosan visszamegy. Mivel azonban a műtők inkább hajlamosabbak azi aluldosirozásra, a megszokott időben történő fonálkiszedéstől csak ritkán kell eltérnünk.
