Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
A rövidlátás néhány problémájáról és a progresszív görbülési myopiáról. Irta: DR. KREIKER ALADÁR egy. tanár. 2 ábrával és 3 táblázattal. A myopia keletkezési módja még mindig egyik véglegesen meg nem oldott fejezete a szemészetnek. S tekintve, hogy a feladat kísérleti líton alig közelíthető meg, nem is remélhető, hogy rövidesen tisztán lássunk ebben a gyakorlati szempontból fontos kérdésben. Levinsohnnak. ismeretes majom-kísérletei alig tekinthetők komolynak. Célirányos állatkísérlet tudásunk mai állása szerint nem is gondolható el másként, mint nagyobbszabású tenyésztőtelep alakjában, ahol valamely alkalmasnak látszó emlős-fajta jelentősebb mennyiségben szaporíttatnék, az összes egyedek törzskönyvezésével és fénytörési adataik regisztrálásával. S, amennyiben adódnának myopiás variánsok, ezekből a liomozygota-myopiás törzseket ki lehetne tenyészteni s különféle keresztezésekre felhasználni. Még korlátlan anyagi lehetőségek mellett is nagy nehézségekkel kellene megküzdeni annak, aki ilyenféle kísérletre adná a fejét. A szemorvos számára nincs más lehetőség, mint az egyes esetek megfigyelése és az ezzel kapcsolatos statisztikai adatgyűjtés. Hogy a statisztikai adatok néha milyen téves tövetkeztetésnek lehetnek okaivá, arra legjobb példa éppen a rövidlátás. Az „iskola-myopiának“ kétségtelenül téves fogalma azoknak a hatalmas statisztikai munkálatoknak köszönheti létét, amelyeket H. Cohn és társai a múlt század hetvenesnyolcvanas éveiben végeztek. Csodálatos, hogy mily gyorsan tett szert közkedveltségre ez az elmélet, annak ellenére, hogy már kezdettől fogva voltak igen tekintélyes ellenzői, pld. Weisman, Schallmayer, Magnus, Schmidt-Rimpler, Arminsky, sőt Donders is, akinek nevezetes kijelentését a rövidlátásról ismerjük: „Valóban, ha módomban lenne minden myopiát megszüntetni, azt nem kívánnám megtenni.“ A mi szempontunkból érdemes a feljegyzésre, hogy Hoór Károly már 1891-ben igen tág teret óhajt a myopia okai között az átöröklésnek biztosítani.
