Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
13 Az öröklés szerepével behatóbban először Steiger foglalkozott. Több mint 20 évre terjedő munkásságát 1913-ban megjelent „Die Entstehung der sphaerischen Refrection des menschlichen Auges“ című müvében foglalta össze. Ez a mintegy 500 oldalas munka, ha kissé fáradságos és nem minden részletében világosan áttekinthető olvasmány is, meggyőző módon kimutatja az iskola-myopia fogalmának tarthatatlanságát és az öröklés kizárólagos szerepét. Steiger munkájának megjelenése óta eltelt 25 év. Ezen idő alatt az öröklés szerepe, módja és mikéntje sok szempontból tovább tisztázódott. Kiváló szemorvosok és örökléskutatók teljes súlyukkal Steiger mellé állottak; és mégis, az általánosan uralkodó álláspont ma is kb. az, amit Erggelet a Kleines Handbuch für Ophth. II. kötet 625. oldalán (szabadon fordítva) így önt szavakba: „Ha kétségtelen is, hogy az öröklés szabja meg, vájjon egy szem egyszerűen variáns-myopiás lesz-e, avagy nagyobb fokban rövidlátó, azért a szem a külvilági befolyások hatása alól mégsem mentesül. Tehát a rövidlátás nagyságának végső kialakulásában a külső tényezőknek (írás-olvasásnak) is van bizonyos, az öröklés által megszabott szerepe.“ Csapody a Magyar Szemorvostársaságban 1935-ben tartott referátumában ugyanezt az álláspontot képviseli, illetve Steiger eredeti elméletét három alaptételbe foglalva, mindháromra nézve kimutathatónak véli, hogy azok helyt nem állók, elejtendők. Ellenben elfogadja, hogy a közellátóságnak mintegy 2/3-a (Trón szerint) egyszerűen variáns, illetve, kombinációs ametropia, tehát tényleg Steiger szerint öröklés útján jött létre,, a nagyobbfokú esetek azonban kórosnak tekintendők; ezeknek kialakulásában, szerinte, a szemhasználat (írásolvasás) szerepét, ha alárendeltnek is kell tekintenünk, tagadni mégsincs okunk. Eme megállapítások, illetve álláspontok ellen több kifogás tehető. Az első és talán legfontosabb az, hogy bármennyire tág teret adunk is az öröklésnek, bármennyire óvatosan fogalmazva szabjuk is szűkre a külső tényezőket (amilyen a szemhasználat, az írás-olvasás), mégis, a gyakorlatban ez az álláspont nem más, mint a régi H. Cohnféle iskola-myopia-elmélet teljes újraéledése. Azzal már H. Cohn és társai is tisztában voltak, hogy az öröklésnek a myopia létrejöttében fontos a szerepe. Szerintük az öröklés a dispozícióban jelentkezett, ami azonban csak elméleti különbséget jelent a tényleges örökléssel szemben. A megszületett egyén örökölt myopiakészségét sem az egyik, sem a másik esetben a legkevésbbé sem lehet befolyásolni s így az orvosi tevékenység szükségszerűen a
