Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-06-01 / 1. szám

11

bővérű kötőhártya-kölény révén, melyből a transplantatuni nagy valószínűség szerint az első napokban elsősorban nyeri a táplálékát. Csak ezzel tudom megmagyarázni, hogy a mi egyszerű eljárásunkkal kétségtelenül nagyobb arányban kaptunk maradandó, jó eredményt, mint az irodalom bizonysága szerint az e kérdéssel foglalkozó többi szerzők. Az az aggodalom, hogy a korong széle esetleg összenő a conj. sebfelszínnel, nem alapos, mert ha néha van is ilyen összetapadás, az iris-spatulával szétválasztható.

Tapasztalataink alapján a szaruhártyaátiiltetést, mint jól megválogatott esetben komoly eredménnyel biztató beavatkozást a legmelegebben ajánlom a fekvő beteganyaggal rendelkező kartársak érdeklődésébe. Mivel a megfelelő anyag és a műtétre váró betegek jelentkezésének ideje ritkán esik egybe, ajánlatos a műtétre alkalmas betegeinkről jegyzéket vezetni és őket megfelelő corneájú szem enuclealiora kerülésekor berendelni. Egy szaruhártyából minden nehézség nélkül 4—5 korongot is nyerhetünk. Ha elgondoljuk, hogy Magyarországon kétségtelen sok százra megy az olyan vakok, vagy csaknem vakok száma, akik kerat. parenchymatosa, vagy lymphatikus és trachomás szarufolyamatok miatt vesztették el a látásukat, a műtét gyakorlati jelentőségét nem lehet lekicsinyelnünk.