Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
79 mint amilyet várnánk, hogy az izomműködés szempontjából hatása is lehessen. Legtöbbször találunk valamilyen csomós egyenetlen kötegeket, amelyek azonban nem is annyira sclerán tapadnak, mint összekapaszkodnak a Tenon-féle tokkal a subconjunctivalis szövettel és mérhetetlenül megnehezítik az izom újbóli kiszabadítását. Nem teljesen azonos ugyan a helyzet az antepositiónál, amikor az izmot szépen kisimítva fektetjük az előzetesen skarifikált sclerára és varratokkal is megerősítjük ; el is képzelhető bizonyos fokú összetapadás, különösen ha előzetesen az izom alsó felszínét is skarifikáltuk, azonban ez mégsem lehet elegendő arra, hogy az izom később is biztonságosan megmaradjon az új helyen. Ideális helyzetet csakis új izomléc képzésével tudnánk teremteni. Ezt az állapotot közelíti meg Blaskovics egyik műtéti módosítása: Blaskovics professor olymódon próbált az izom megtapadására előnyösebb helyzetet teremteni, hogy a sclerából lépcsőszerű darabot kimetszett és ehhez próbálta az izmot rögzíteni. Az előbbi esetekben, amidőn az izmot a sclerához erősít-