Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

80

jük, az minden valószínűség szerint újból hátracsúszik és az eredeti izomlécnél tapad meg. Ha ezt az érvelést elfogadjuk, akkor azonban önként adódik az a gondolat, hogy az eredeti izomlécen túl, a cornea felé előrevarrott izomrészlet semmi hatást nem tud kifejteni, tehát egyúttal felesleges is, a műtéti eredményt csakis a kimetszés jelenti.

Ezen elgondolások alapján próbálkoztam meg többízben hullán a következőkben ismertetett és a 4. és 5. ábrán érzékelt izomkimetszéses műtéttel. Célom az, hogy a valószínűen felesleges előrevarrást elkerüljük. Az izom kiszabadítása a rendes módon történik, ezután az izmot két izomcsípőbe fogjuk. A hátrább felhelyezett izomcsípőtől kiindulólag az izom testét Graefe késsel kb. 3—4 mm hosszan két részre osztom. Most következik a resectio, ami az első izomcsípőhöz közelebb fekvő osztatlan részre esik. Az izomból a felesleges darabot olymódon kell kimetszeni, hogy az eredeti lécnél kb. szinte 3—4 mm darab maradjon vissza,