Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

57

szüntetve vagy legalább csökkentve, a szempár működési egysége minél többször helyreálljon. Ha ez nem lehetséges, mert pl. a két szem különbsége igen nagy, akkor az egyénnek két külön-külön jó szeme lehet ugyan s egyik elvesztése esetén a másikban kárpótlást találhat, szélesebb is egy kevéssel, kb. 1/6-dal a látótere, mint a félszemű emberé, de a ki nem javított felemás fénytörésű egyén számára hiányzik két fontos képesség : az egyik a testies látás, a másik a munkabírásnak az a foka, amelyet csupán együtt dolgozó két szem biztosíthat. Van alapja annak a felfogásnak, hogy fél szem hamarabb kifárad, hiszen két látóhártyai kép értékesítése az öntudat számára könnyebb feladat, mint egyé. Természetesen csak akkor könnyebb, ha a két kép egybeolvasztását és a két szem egyensúlyát semmi sem zavarja, ha nincs köztük nagyobb fénytörési különbség, vagy ami van, jól kijavítható és ha helyes az izomegyensúly. Két szemmel a látásélesség is jobb lehet, mint külön bármelyik szemmel (Donders). Azonkívül a vizsgálatok (Duane) azt is kimutatták, hogy a binocularis alkalmazkodás is nagyobb és könnyebb, mint a monocularis, azaz a sugártest beidegzése jobb és ellazítása is könnyebb, szóval az alkalmazkodás nagyobb amplitúdójú, ha két és nem egy kép indítja meg a szemek közeibe való, két oldalt mindig egyenlő fokú, beállítását. Tudjuk, hogy a túllátók erősebb nagyítóüveget szoktak elfogadni két szemmel, mint külön vizsgált egy-egy szemükkel. És félszemű presbyopiásoknak célszerű 0,5 D-val erősebb olvasó-üveget adnunk, mint korukhoz illenék. Fél szemmel dolgozó egyének munkabírását természetesen egyetlen szemükért való aggódásuk is csökkentheti, bár kiváló példák vannak az ellenkezőre is ( Kölcsey F., Rákosi J.).

Egyes vizsgálók úgy találták (Wátzold), hogy a jobb szem többször közellátó, mint a bal és a bal szem többször jobban javítható látású. Ezeket a megállapításokat nem tekinthetjük általánosan érvényeseknek ; bizonytalan, hogy a közeli munka a jobb szemet inkább befolyásolhatná, mint a balt. Kern tudjuk megmondani, hogy a fénytörés és a felemás fénytörés is mennyit változhatik a szem használata folytán. Alapjában mindig az öröklés dönti el, ki milyen fénytörésű lesz. Ezért az egyik vagy a másik oldal javára talált fénytörés- és látásélesség-különbség érdekel ugyan annyiban bennünket, hogy a szemhasználat helyes, a szemet kímélő módon történik-e és történhetik-e ; főként mégis azért érdekel, hogy tanácsainkban, szemüveg-rendelésünkben tekintet-