Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
16 csökken. A vérzés elkerülhetetlen, mert emmissariumokat szakíthatunk ketté. Ereken kívül bizonyára idegszálak is elszakadnak. Ez sem jelentős, sőt észre sem vehető. Az IC és HE-műtét közötti különbség megbírálására a műtét utáni kamrabeli vérzést 3 csoportra osztottam : I. fokúnak jelöltem a vérzést, ha nem nagyobb a kamra alsó harmada kitöltésénél, II. fokúnak, ha a kamra félig, III. fokúnak, ha azontúl vagy teljesen megtelt vérrel. A legkisebb vérzéseket, amelyek másnapra eltűnnek, nem vettem figyelembe. Az IC után elsőfokú vérzést láttunk 6, közepeset 8 esetben, harmadfokút egyet sem, vagyis összesen 14 esetben volt vérzés. A HE-mütét után elsőfokú vérzés volt 8, másodfokú 9, harmadfokú 3, összesen 24 esetben. A vért pungálással kibocsájtottuk IC után 5, a régi eljárás után 3 esetben. Ha a HE-eljárás után többször volt is vérzés, kibocsájtására azért került ritkábban a sor, mert az utóbbi időben vállalkozom csak jóval többször arra. Igen kis bemetszést készítek alul a tiszta szaruba, a belső sebnyílás alig haladja meg az 1 mm-t. A sebet keskeny lapoc enyhe odaillesztésével többszörösen tátongtatom, a vért esetleg a szaru simogatásával a seb felé terelem, míg a kamrában nem gyűlik össze több vér. A pungálást azért kedveltem meg, mert a sugarastest mögül is kiüríti a vért és semmi káros következménye nincsen, a szem utána gyorsan békül meg. Ügy vélem, hogy a műtét tartósságára is befolyással lehet, ha a fehérburok alatti vér kitakarodik és nem fokozza a lehetőségét annak, hogy vele a sugarastest forradásosan összenőjön. Vérzést sem az üvegtestben sem a látóhártyán nem észleltünk. Igaz, hogy nehezebben tekinthető át a szem belseje szűkített pupillán át. De osztanunk kell azok véleményét, akik intraoculáris vérzés keletkezését azért nem tartanak oly gyakormak, mint szivárványkimetszés után -—- kivált hevenyés glaukomás esetekben —, mert a kamra cyclodialysis után nem ürül ki. [Vitatott kérdés az érhártyaleválás bekövetkezése, amit Heine elmélete szerint várnunk kellene. Feltétlenül igazat kell adnunk Heine-nek, amikor úgy véli, hogy az érhártya leválhat akkor is, ha ezt felismerni nem vagyunk képesek. Valószínű ugyanis, hogy a leválás nem akkora, miként iridektomia után észlelték, a beszivárgás laposan emelheti le az érhártyát, ami vagy egyáltalán nem ismerhető fel, vagy szűkített pupüla, esetleg lencsehomály akadályozhatja meg a betekintést. Mseimig szövettani lelete is igazat ad Heine-nek, aki váltig hangoztatta, hogy sikerült esetek-
