Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
141 egy olyan methodust fogunk ismertetni, amelyet klinikánkon immár kilenc éve végzünk és nagyszámú tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy nagyobb fokú strabismus esetében az izomelőrevarráshoz tenotomiát veszély nélkül csatolhatunk. Az antepositiót ugyanis legtöbbször lényegesen megkönnyíti a kancsal izom gyengítése. Ennek a segítségével lényegesen kisebb resectiót és kisebb izomelőrevarrást kell végezni. Mivel a kancsalság nem egy izomnak a kóros állapotából származik, ezért a két izmon történő operálástól nem szabad idegenkednünk. Klinikánk részéről már történt beszámolás a műtéti eredményeinkről, így Licskó 1928-ban 200 operált eset statistikai adatait közölte. Mivel 1926 óta mindig ugyanazon methodust (Verhoeff—Licskó) végezzük és több mint 700 eset áll rendelkezésünkre, kötelességnek tartjuk, hogy műtéti eredményeinkről részletesen beszámoljunk. Régebben Wecker, Landolt, Bielschowsky, Meller, Blaskovics szerint operáltunk. Egy időben Grósz Emil [7-varratát is alkalmaztuk. E methodusok változó eredményei után ajánlotta Licskó 1925- ben az ő fonalelhelyezési módját, amely lényegében a Verhoeff-féle eljárás egyszerűsítése. A műtét bevált. Hétszáz esetben szerzett tapasztalataink igazolják. A műtétet ma klinikánkon a következőképpen végezzük : Érzéstelenítés : Tíz perccel a műtét előtt 2—3 csepp 5%-os cocaint adunk a conjunctivára, majd 2%-os novocain-adrenalinoldatot (nosuprin) fecskendezünk az operálandó izom fölé a kötőhártya alá. Ajánlatos az oldatot az izom mentén jó mélyen az orbitába is adni. Újabban 4%-os oldatot fecskendezünk. Egy cm3-nél többet nem adunk. Sokszor a novocain-oldattól a conj. és a tenontok kocsonyásán felduzzadt és az izom anatómiai kipraeparálását megnehezíti, ezért eleinte, de újabban is többízben nem a conjunctiva alá az izomhoz, hanem a bőrön át hosszú tűvel retrobulbarisan adtuk az injectiót, éppen úgy, mint azt cataracta-műtétek esetében tenni szokás. Az anaesthesia kétségtelenül jó, azonban többször előfordult, hogy az összes szemmozgató izmok megbénultak és a bulbus olyan helyzetbe került közvetlenül a műtét előtt, amely a kancsalságot teljesen megszüntette és a helyzet áttekinthetőségét megnehezítette. Az összes izmoknak a retrobiübaris-injectiótól való teljes ellazulása a műtét alatt nem kívánatos. Ezért ajánlatosabb csak az operálandó izom fölé adni az injectiót. Az a kisfokú múló paresis, amelyet a befecskendés okoz, rendszerint nem zavar, de a
