Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

142

resecálandó izomdarab nagyságánál okvetlenül számbaveendő. A leírt módon teljes anaesthesiát tudunk elérni, bár az izom húzása okozta fájdalom, esetleg hányinger nem zárható ki. Tenotomiához nem kell novocain befecskendés.

Műtét lefolyása : Nagyfokú strabismus esetén a gyenge izom előrevarrását az antagonista izom tenotomiája előzi meg. Éspedig 30—40°-os strabismus esetén minden esetben. Kisebbfokú strabismus esetén nem. A tenotomiát úgy végezzük, hogy a felmetszett kötőhártyába varratot helyezünk, majd fogas csípővel az izom inát megfogva, Dieffenback-féle ollóval közvetlenül a tapa-1. ábra.

dásánál a scleráról lemetsszük. Az izom csak akkor csúszik hátra, ha kétoldalt a tenon-tokba is bemetszünk és ha előzőleg a kötőhártyát is jól leválasztottuk. A tenon-toktól történő bőséges leválasztás nem ajánlatos, mert könnyen megtörténhetik, hogy az izom túlságosan hátracsúszik. Innen a túlcorrectio. A kötőhártya sebét zárjuk. A tenotomiával azért ajánlatos kezdeni a műtétet, mert a bulbusnak az előrevarrandó izom irányába húzása és új helyén eszközölt rögzítése nem fog oly nagy ellentállásra találni, mint máskülönben. Kisfokú strabismus esetén (20—25°) csak antepositiót végzünk. Ha az eredmény nem elég, úgy pótlólag tenotomiát kell még végeznünk. De tapasztalatunk az, hogy az antepositio után végzett tenotomia hatása teljesen kiszámíthatatlan, nem dozirozható már úgy, mintha azt előbb végeztük volna el.