Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
109 ján volt étetési sérülése, mely azonban meggyógyult. Balesetét követően a jobb szem feszülése fokozottá vált; két évvel később, 1932 augusztus hó 30-án a sérült jobb szem látása egy korábbi, ismeretlen okból eredő szaruhártyahomály miatt még B/10 volt. A lefolyt két év alatt a szemen gyulladásos folyamat észlelhető nem volt és a kórkép glaucoma simplex typusát mutatta. Négy hónappal később, 1932. évi december hó 31-én a sérült szemen már csak bizonytalan fényérzés volt, s az 1932. évi augusztus hó 30. és december hó 31-e közötti időben, úgy látszik, több súlyos glaucomás roham zajlott le. A kerületi pénztár szemorvosának két egymástól némileg elütő szakvéleménye alapján az esetet nem láttuk teljesen tisztán. Igénylő megsérült jobb szemének feszülése a baleset után kétségtelenül fokozott volt. Két éven át az észlelő orvos a betegséget glaucoma simplexnek tartotta, s mely idő alatt a glaucomás állapot a szem látását számbavehető módon nem rontotta meg. Ilyen adatok alapján a távolból bíráló orvos hajlandó feltételezni, hogy vagy a szemben már a balesetet megelőző időben fokozott feszülés volt, vagy, amennyiben a feszülésemelkedés röviddel a baleset után fejlődött (amire határozott és hitelt érdemlő bizonyítékok nincsenek), az így előállott állapot glaucoma simplex volt, melynek összefüggése a balesettel biztossággal kizárható. Kifejlődése csupán időbelileg esett össze a baleset idejével. Megítélésünkben tehát azt kellett mérlegelni, hogy a fennforgó esetben a baleseti zöldhályog kórlényege, t. i. röviddel a baleset után való kifejlődés sarkalatos ténye megállapítható-e és hogy vájjon a baleset után kifejlődött állapot glaucoma inflammatorium volt-e. Esetünkben a feszülésemelkedésnek rövid idővel a baleset után való kifejlődése nem minden kétséget kizáróan derült ki, a baleset után kifejlődött állapot két éven keresztül nagyjában nem inflammatorius typusnak mutatkozott, a szemfenéki kép, nevezetesen a látóidegfő kivájulása sem mutatott jellegzetes képet, melyből egyik vagy másik zöldhályog typusra lehetett volna következtetni, legalább is erre vonatkozóan adatok találhatók nem voltak, így megítélésünk nagyrészt meggyőződésünk ellenére, de igénylő javára alakult, s minthogy nevezett jobb szeme zöldhályogjának balesetből való eredését teljes biztossággal kizárni nem tudtuk, főként a vizsgáló szakorvos úr véleményére támaszkodva, nevezett baleseti kárát 26%-ban javasoltuk megállapítani. Minden olyan esetben azonban, ahol kétségtelenül glaucoma