Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
33 Az ideghártyaleválás gyógyításának története tele van jól elgondolt kísérletekkel, nem hiányoznak merész vállal« kozások sem. Valamennyi kezelésmód tud eredményekre hivatkozni, amik az alapul vett elméletet igazolni látszanak; a sikereket elismerjük, de új javaslatokat új örömmel foga« dunk. Négy esetemről számolok be, amelyek közt Müller1 sklera«resectiója egyszer, Lagrange2 colmatage«ja kétszer szerepel. Részletesebben ezzel a két eljárással szeretnék fog« lalkozni, miket egyik esetemben ugyanegy szemen is alkal« mám volt elvégezni. Friss, myopiás ablatiónak egyszerű puné« tióval tartósan gyógyult két esetét azért ismertetem, mert a LöwensieintöY' újabban leírt kombinált kezelésnek az ered« ményben részt tulajdonítok. Hogy célt lehet érni olyan beavatkozással is, amely kau« salisnak nem nevezhető, mutatják azok az éveken át meg« figyelt esetek, amelyekben az ideghártya egyszerű punctió« tói feküdt tartósan vissza. Spontan gyógyulások is ismerete« sek. Bajos volna ennek más magyarázatát adni, mint, hogy ezekben az esetekben az ablatio oka nem maga a myopia és az ideghártya degeneratiója (Haussen)4 volt, hanem primaer gyulladásos folyamat, mely meg tudott szűnni. Megszűnt talán azért, mert az ideghártya leválása miatt a beteget fék« tették, kímélték és jól tartották. Éppen tuberculosus folya« matokról tehetjük ezt joggal fel. Heiner' az ú. n. myopiás ablatiók egy részét tuberculosus és egyéb eredetű uveitisszel hozza kapcsolatba. Ezeknél praecipitatumok is gyakoriak. A retina alatti folyadék kibocsátandó akkor is, ha gyűl« ladásosnak tartjuk. Egyrészt, mert jelenléte nem közömbös a szemre, punctiója pedig a pleuracsapolás mintájára a fel« szívódást megindíthatja (Elschnig). Másrészt azért, mert a levált ideghártya táplálkozásában szenved. A csapolás azonnal végrehajtandó, a folyadék lesüllyedését ne várjuk meg. Ha a beteget sétáltatjuk azért, hogy a punctiót mielőbb alul végezhessük el (Fehr), nézetem szerint azzal ártunk, hogy a levált ideghártya megnyúlik, még pedig annál inkább, minél több libegésre, hullámzásra volt alkalma. A levált és táguló ideghártya oly ráncokat vethet, melyek visszafekvését megakadályozzák. Ezt megelőzi a megnyúlásnak az a foka, ami még összetapadó kettőzeteket nem támaszt, de vissza« fekvéskor striákat okoz. (2. eset.) Ha az azonnali punctio nem történhetett meg vagy ered« ménvtelen maradt, egyre kevesebb kilátás van a sikerre. Az 1 Elschnig: Operations Lehre. 2 Van Heuwen: Klin. Mbl. 1926 márc. 8 A. f. O. G. 1926. 4 Klin. Mbl. 1919. 295. 5 Klin. Mbl. 1924 márc.-—ápr. 3 3
