Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
34 eljárások egész sora arra van hivatva, hogy azok ellen a másodelváltozások ellen is hatásos legyen, amik az ablatio hosszabb fennállta alatt fejlődnek ki. A ma végzett műtétek közül ilyen a sclera*resectio és a colmatage. Müller operatiója abban áll, hogy az inhártya egy jelem tékeny, a szaruhártyánál nagyobb darabját egész vagy fél* vastagságban eltávolítjuk s a sebszéleket összehúzzuk. Ezáltal a szemteke fibrosus tokját szűkebbre fogjuk. Ha az ideg* hártya azért vált le, mert a bulbustartalom, az üvegtest, nem tudta tartósan hozzáfektetni az aránytalanul bő, megnyúlt inhártyához, akkor a műtét hatásos lehet. Súlyos beavatko* zás, mely azonban kellő technikával jól elvégezhető. A műtét veszélye abban van, hogy az l/s mm vastag, szakadékony ér* hártya megsértése infectiót vonhat maga után, vérzések is támadhatnak, nagyobb üvegtestveszteség pedig a műtét cél* jával ellentétes hatású lehet. Az irodalomban huszanöt év alatt mintegy ötven Müller*műtétről történt beszámolás; nálunk Töröktől.“ Esetünkben (4.) az ablatio —20 D. myopiás szemen tá* madt. A látás a retina alatti folyadéknak kétszeri, punctio sclerae útján történő, eltávolítása után is csak pár cm*nyi ujjolvasás volt. A másik szemen se*et occlusio! A műtétet hat héttel az ablatio beállta után végeztem, aránylag korán. Müller csupán egy évnél régebbi eseteket operált. Az ideg* hártya nem feküdt mindjárt teljesen vissza, alul és belül maradt leválás, mely csak egy év múlva tűnt el. A külső retina=fél, tehát az a rész, amely a papilla és a műtét helye közt feszül ki, jól visszafeküdt, szemtükörrel is látható heges tömegbe van húzva. A sclera lefejtése után támadó nagy érhártya*hernia miatt a varratok erősen feszültek; a beteg a műtét után napokig hányt. Ez arra vall, hogy a szem belső nyomását a műtét erősen fokozta. Az ablatio mindemellett csak hosz* szabb idő múlva tűnt el egészen. Az eredményt csak rész* ben írjuk a sclera=resectio javára s azzal magyarázzuk, hogy a műtéti sebbe csúszott ér* és ideghártya a forradáshoz heges rögzítést nyert. A műtét utáni év alatt teljessé váló visszafekvésre az irodalomban adatot nem találtam. Annak tulajdonítom, hogy a folytatólag végzett antiluesos kúra a beteg specifikus uveitisére hatásos volt. A külső retina*fél, mely a műtéti területbe esik, ma is helyén van; a belső fél félév múlva levált. A Lagrange*tó\ ajánlott colmatage lényege a limbus körüli sclerarészek megkauterozása. E réven súlyosan szén* ved a szaruhártya körüli vénás plexus, amelynek a Schlemm* csatorna is tagja. Ezzel az elvezétés a szemből rosszabb lesz. Rec. Ophth. 1917.
