Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
29 maciikban a retinalis vénák luetikus gyulladása után lépett fel a nyomásfokozódás. Míg az első esetben inkább a látói ideg volt beteg és a második esetben, mint szerző írja: „az egész kép közel áll a thrombosis venae centr. képéhez“, ad* dig a harmadik esetben valóban a retina vénáinak betegsége okozott glaukomát, és a specialis kezelés szüntette meg a nyomás emelkedését. Tehát, ha nem is kétséges, hogy a retinalis erek beteg* sége glaukomát okozhat, mégis az itt tárgyalt kórkép néhány esetében talált értágulat a naevus részjelensége, amely ka* nyargósság az arc anyajegye nélkül is előfordul és nincs oko* zati összefüggésben a glaukomával. Különben is annál a két csecsemőnél, akiknél a fundusról feljegyzés van, nem volt meg a retinalis ereknek ez a rendellenessége. Ez megint olyan tény, ami arra enged következtetni, hogy ez mint ko* ordinált fejlődési rendellenesség, időrendben később is kelet* kezhetik. Kevésbbé valószínű, hogy a glaukoma rovására írható, hiszen pl. Elschnig esetében, teljes exavatio mellett, az artériák csaknem olyan tágak voltak, mint az igen tág vénák. Glaukománál pedig ezt nem észleljük. Az érhártva angiomája, mint növekedő intraokularis daganat — ugyan rendszerint csak több év után —, retina* leváláshoz, majd glaukomához vezet. Az idetartozó két eset külön csoportot képez a glaukoma pathogenesise szempont* jából. Az érhártya feltűnő vérszíne, a mi esetünkkel együtt, négyszer van említve, — amellett szól, hogy az erek meg* szaporodtak és tágak. Valószínű, hogy ezekből a tág, vékony* falu erekből, úgymint az angiománál is, fokozottabb a trans* sudatio a retina alá. Meller ezzel magyarázza az érhártya angiomáinál létrejövő retinaleválást. Salus azonban három hasonló esetben hosszabb ideig nem látta a tumor területére korlátozódó leválás fokozódását. Pedig éppen a fokozottabb transsudatiónál gyorsan teljessé váló leválást lehetne várni. Tény az, hogy a retinaleválást csak a fent említett két an* giomás esetben észleltek. Elképzelhető azonban, hogy az erő* sen tág és telt érhártyaerek, különösen ha ehhez még vissz* eres pangás járul, a nyomás fokozódását okozzák. Még inkább okozhatja ezt a kitágult, vékonyfalú erekkel rendel* kező sugártest. Hogy ez a tárgyalt kórképnél ilyen, arra csak egy szövettani adatunk van (Steffens), csakhogy itt az érhártya angiomája is szerepet játszhatott a magasabb nyo* másban. Azonban nagyon valószínű, hogy olyan szemben, melyben az érhártya erei tágak, ott a sugártestben is ez a helyzet. Steffens csak részleges naevus vasculosust talált a sugártestben. Érdekes, hogy több esetben az elülső ciliaris erek is csak egy*egy sectorban vastagszanak meg. Az erek* nek ez a rendkívüli tágassága olyan, amilyet glaukománál
