Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
28 rünk az irodalomból (Salus, Henderson stb.), ahol a szem* héjakon, illetve az egész arcfélen van any aj egy vagy angioma glaukoma nélkül. Maas 130 esetből 12 szemhéjnaevust talált. A kötőhártya veleszületett vagy fiatalkorban fellépő teleangiektasiájának vagy angiomájának glaukomával való szövődményére sem találunk adatot. Különben is három be* tegnél (Zaun, Nakamura, Kaiser) a szemtekei kötőhártya teljesen ép volt. Az episcleralis, de még inkább az elülső ciliaris vénák tágulata nem oka, hanem rendszerint következménye a nyomásemelkedésnek. Azonban a tárgyalt kórképnél az ér* tágulatok főleg egy=egy sectorban, vagy gomolyagban mu< tatkoznak, ami amellett szól, hogy itt nem a nyomásemelke* dés következményei. Ismét hivatkozom az előbb említett három esetre, ahol a szemteke elülső felén nem voltak tág erek. Különben is különös figyelmet érdemel az a tény, hogy mind a három beteg, akinél a szemtekén értágulat nem volt látható, csecsemőkorban volt (4, 6, 8 hónapos). Tehát azt kell feltételezni, hogy az értágulatok és a glaukomát kiváltó ok nem függnek egymástól, banem valószínűleg koordinált fejlődési rendellenességek. Az intraokularis értágulatok közül az iris erei kétszer, a retináé hat ízben szerepelnek. Előbbivel nem jár nyomási emelkedés, bár malignus glaukománál láttunk igen tág iris* ereket. A retina ereinek kanyargóssága és tágulata nem ritka veleszületett rendellenesség, rendszerint a szemnek kifogás* tálán működésével. Leber szerint az igen ritka egyoldali ese* tekben csaknem mindig a test azonos oldalán teleangiekta* sia található. Öt esetet látott, ahol a szem környékén állott fenn ez a rendellenesség. Ezek között van a glaukömás anya* jegyesek közül Schirmer és Horrocks betege. A többi három esetben nem történik említés glaukomáról. Feltehető, hogy féloldali retinalis értágulat és kanyarulatosság az arc ereinek hasonló elváltozásával koordináltan fordul elő s nem okoz nyomásemelkedést. A vénák nagyfokú kitágulását és ka* nyargósságát okozó és valóban giaukomához vezető throm* bosis venae centr. retinae főleg idősebb, arteriosklerotikus egyéneknél lép fel és hirtelen fellépő vakságot okoz. Más a helyzet a retina venosus anastomosisánál, ami Kraupa sze* rint glaukománál 8%*ban fordul elő és szerinte nem követ* kezménve, hanem oka a nyomásemelkedésnek. Ilyen esetünk azonban csak egy volt (Bär). Id. Imre írja: „alig találok az irodalomban olyan közlést, melyből az derülne ki, hogy a szem keménvedését megelőző, egyedüli változások az erek* ben találtattak“. Három általa észlelt esetet ír le. Mindhárom esetben a nyomásfokozódás megjelenése előtt látta a szem* feneket. Az elsőben chlorosissal együttjáró látóideggyulla* dás, a másodikban a retinalis erek arteriosklerosisa, a har*
