Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)
1922-10-29 / 2. szám
22 véleményét annak tulajdonítja, hogy az illetők a műtétet nagyobbára a glaucoma legsúlyosabb eseteiben végezték csak, midőn a szem már nem volt megmenthető. A glaucoma simplexről Gilbert ismertette a klinika álláspontját. Tapasztalatai szerint glaucoma simplexnél a műtét (t. i. az iridectoma) igen veszélyes, fő eg azon esetekben, midőn a nasalis látótérszűkület igen nagy fokban előrehaladott. Ilyenkor ugyanis, ha a tensio alászáll is a műtét után, a látásélesség egyre rosszabbodik és a látótér is rohamosan szűkül tovább. Ezért simplex glaucománál csak egészen korai stádiumban operálnak és különben lehetőleg conservativ kezelést alkalmaznak. A kancsalsági műtétekről Hess beszélt részletesen. Strabismus divergensnél mindig operálhatunk, anélkül hogy túleredménytől tartani kellene. A strabismus convergens esetén lehetőleg tartózkodik a műtéttől fiatal korban. A beteget üvegrendeléssel látja el és csak 18—20 éves korban operál, de még ilyenkor is gyakran látott lúleredményeket tenotomiától. Szokásos műtéti eljárása mégis az, hogy először tenotomiát végez, antepositiót csak aránylag igen ritkán, kijelenti ugyanis, hogy az antepositiónál dosirosni nem lúd és így az nem biztos methodus a kezében. Az amblyoskoppal való utókezeléstől semmi eredményt nem látott, bár elismeri, hogy az eszköz princípiuma jó. A reggeli beteglátogatásokon és az ambulantián felváltva csoportok szerint vettünk részt és így alkalmam volt a bejáró betegek gyógykezelését is figyelemmel kisérni. A conjunctivitis phlyctaenosánál calomelt egyáltalán nem használnak, hanem a conjunctivát argentum nitricummal avagy könynyebb esetekben timsó-pálcikával edzik. Az ulcus serpens gyógykezelésénél a nálunk használatos izzóvégű thermokauter helyett a Wesse/y-féle gőzkautert alkalmazzák. Kis vízzel féligtelt kazán szolgál a gőz fejlesztésére, mely gummicsövön keresztül hengeralakú, tompa csúcsban végződő, középen kettéválasztott fémtubusba jut. A kettéválasztot tubus egyik fele a gőz oda-, másik fele annak elvezetésére szolgál. Ilyen módon az eszköz csúcsában gőz cirkulálván, az állandóan kb. 98°-os hővel rendelkezik. Az eset súlyosságához mérten VMől 1 percig kauterizálnak és amennyiben a kívánt eredményt még nem érték volna el, 3—4 nap múlva a kauterizálást megismétlik. Az ulcus coraeae gyógyítására optochiniontophoresist is ajánlanak, állítólag kitűnő eredményeket láttak tőle. Az iritisek és iridocyclitisek aetiologiójára vonatkozólag Gilbert ismertette részletes vizsgálatainak eredményét. 500 esetről pontos statisztikát készített, melynek során különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Wassermann-reaclio positiv volta még nem jelenti feltétlenül a betegség luetikus természetét, miután a lues igen elterjedt betegség lévén, lehet valakinek luese és pl. tuberculotikus iritise is együttesen. Vizsgálatai során az esetek 83°/o-ban tudta az aetiologiát biztosan kideríteni. Szerinte az iridocyclitisek 50°/« a tuberculotikus eredetű, a lues 16%-al második helyen áll. Ezután 3%-al a rheumás és még ennél kisebb százalékban a többi iridocyclitis szerepel. Rheumás iritist csak akkor diagnostisál, ha a beteg acut vagy chronikus polyarthritisben szenved. A köszvényes iritis diagnosisánél az uratoknak a vérben való megszaporodása, valamint az Ízületek jellegzetes Röntgenképe is megkívántatik. Az autointoxicatiót nem tartja az iritis okozójának, hanem igenis okozója lehet annak, hogy valamely chronikus folyamat acuttá váljék. így egy habitualis obstipatioban szenvedő beteg nél észlelte az autointoxicatio ilynemű hatását. Ami a gyógykezelést illeti, tuberculaticus esetekben a magaslati klímát ajánlja. A tuberculin therapiáróí Hess nyilvánított igen kedvezőtlen véleményt. Éveken keresztül kísérletezett tuberculin adagolással, de positiv eredményt felmutatni nem tudott. Az iritis tuberculosa azon eseteiben, midőn sok exsudatum is van jelen, punctio corneaet végez és az izzadmányt kibocsátja. A punctiot ismételni is lehet. Lueticus esetekben, főleg a korai secundär stádiumban előbb mindig inunctios
