Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)

1922-10-29 / 2. szám

21 előadásai és főleg azon megbeszélések, melyeket egy-egy előadása után a hallgatósággal folytatott. A kurzuson nagyszámú hallgatóság vett részt, számszerint kb. 110-en, ami a gyakorlati oktatásnál és bemutatásoknál éreztette hátrányos következ­ményeit. így történt, hogy egyes eszközök kezelésében és használati módjában nem lehetett olyan gyakorlatra szert tenni, mint szükséges lett volna. A műtéteket illetően Hess-nek és klinikájának elveit a következőkben lehet röviden vázolni: A cataracta-műtéteknél már az indicaliók felállításában is lényeges véleménykülönbséggel találkoztam, a mienkkel szemben. Míg nálunk a hályog operálásának kritériuma, hogy az „matur“ vagy legalább is „nondummatur“ állapotban legyen, addig Hess szerint a cataracta akkor operálandó, midőn a beteg azzal a panasszal fordul az orvoshoz, hogy hályogja miatt napi munkája végzésében akadályozva van. Szerinte a „progrediens“ állapotban levő hályogok is secundaria nélkül távolíthaíók el. A cataracta congenita operációját illetőleg Hess a műtétet 7—8 éves korban tartja végzendőnek, mivel szerinte egyrészt nem kell félni az amblyopia ex anopsia fellépésétől, másrészt ilyen korban a műtéti eredmények a gyermek nagyobb intelligenciája miatt sokkal jobbak.* Cataracta zonularisnál mindig a lencse extractióját ajánlja, kivéve, ha a hályog lényeges látásromlást nem okoz. A műtéti előkészítés nagyjában a mienkkel egyezik, de a kötőhártya műtét előtti bacteriológiai vizsgálatát feleslegesnek tartják s ezért mellőzik. A hályog extractióját Hess minden esetben az általa modificált módon végzi, midőn is a sebkészítés utón az általa szerkesztett tokhasító csípővel a tokot megrepeszti, a lencsét kihajtja, az esetlegesen visszamaradó lencse­részeket speciális kanál segítségével, melyet a csarnokba vezet, eltávolítja és legvégül felül egészen kis gyöki iriskimetszést végez, mely mint ventil szerepel és esetleges sebrepedésnél megakadályozza, hogy az iris a sebbe sodortassák. A műtét utón mydriaticumot nem ad. Tokos extractiót princí­piumból nem végez. Igen meglepő, hogy a műtét ulán a szemek legnagyobbrészt halványak, reactiómentesek. Mindenesetre igen fontos lehet itt az a körülmény, hogy nem lévén teljes iris kimetszés, a szivórVányhártya vérellátása és táplál­­tatása lényegesen jobb, mint totalis kimetszésű műtéteknél. Azonfelül előnye a műtétnek, hogy a pupilla fényreactiója intact marad. A műtéti utókezelésnél említésre méltó, hogy kötés helyett a Hess-féle védőlemezt (ótliggatott, domború fémlemez) használják, amivel a ruplurékat igyekeznek elkerülni. Esetleges infectiónál, mihelyt a csarnokvíz zavarossá vélik, azonnal punctio corneaet végeznek, mellyel szerintük az infectiót a kezdeti szakban meglehet állítani. Utóhályog esetén Hess minden esetben capsulotomiót végez a csarnok megnyitásával, Wecker ollóval. A discissiót mint elégtelen eredménytadó műtétet teljesen elveti.** A glaucomaellenes műtétek közül a müncheni szemklinikán csak az iridectomiát végzik. A többi glaucomaellenes operatiót Wessely ismertette. Igen nagyszámú praeparatumot mutatott be vetítésben, melyekből látható, hogy a fistulátképző műtétek legnagyobb részénél a fistula tényleg állandósul. Egyeseknek a trapanatióról és a Lagrange-féle sclerectomióról való rossz * Ehhez azt jegyezném meg, hogy még ha az amblyopia ex anopsia lehető­ségét kizárjuk is, a gyermek szellemi fejlődése jelentékenyen gátolt lesz, ha 7 éves koráig nem operáljuk. ** Ezzel szemben meg kell említenem, hogy a Szemészet 1922. évi 1. számában közöltem az 1-ső számú szemklinikán az utolsó 9 évben végzett discissiók ered­ményeit, melyekből kiderül, hogy Hess felfogásával ellentétben, a discissio az esetek legnagyobb számában eredményezte a kívánt látésjavulást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom