Szemészet, 1922 (56. évfolyam, 2. szám)
1922-10-29 / 2. szám
18 B. I. 37 éves asszony, aki f. é. április hó elején nyitott ajtó mellett dolgozott a szobájában. A villám beütött, az asszony eszméletlenül esett össze és pár perc múlva magához tért. A bal arcfele és válla napokig zsibbadt volt, a bal szeme három hétig gyulladt és dagadt. Állítólag már pár nap múlva észrevette a bal szemén a látás romlását. A klinikán hat héttel a sérülés után jelentkezett 5/s és B/3o látásélességgel. Jobb szeme ép, a bal szemen tágított pupilla mellett a lencse mellső kéregrészletében, majdnem az egész mellső felszínre kiterjedő szabálytalan négyszög alakú homály, amely réslámpával vizsgálva, tokalatti, mellső kéregben levő elszórt kisebb-nagyobb szürke golyócskáknak bizonyult. A lencse és szem többi részei épek. A második H. L. 25 éves férfi, aki 1916 júliusban a tábori telefon mellé volt beosztva és egy napon, tőle 2—3 méter távolságra villám csapott a telefonvezetékbe. Eszméletét veszítette és midőn V2 óra múlva magához tért, a jobb homlokfélen, hónaljárokban, mellkason, lábán le a kisujjig követhette a villám útját, égési sebek formájában, 2—3 nap múlva először a jobb, majd a bal szemén keletkezett erős fénykerüléssel járó szemgyulladás; ugyanakkor kezdődtek a látászavarok is, olyan formában, hogy a megfigyelő messzelálóba berajzolt vonalakat megszakítva látta. Szemorvos csak két hónappal a baleset után konstatálta a hályogot a jobbszemén és az oly lassan progrediált, hogy még egy év múlva is teljesíthetett harctéri szolgálatot. Ezután azonban már nem tudott olvasni egyik szemével sem. Újabb egy esztendő elteltével 1918-ban megoperálták jobb szemén a hályogot, amelyet előzőleg iridectomiával kellett érlelni. Első ízben 1920-ban láttam a beteget Grósz tanár úr szives jóvoltából, ekkor a jobb szeme aphakiés, a bal szemen nagyon éretlen hályog volt a hátsó lencsekéregben, a mellső kéregrészletek és a tok áttetsző volt. További IV2 év alatt a hályog alig progrediált, úgy hogy a bal szemen a hályogműtétet szintén előzetes érlelő műtét után lehetett végrehajtani. A műtét mindkét szemen sima lefolyású volt 5/7 látásélességgel. A harmadik T. G. 21 éves katona, aki 1918-ban az olasz fronton magas feszültségű árammal dolgozott. Jobb térdével vassínnek támaszkodott és homlokét véletlenül érintette a vezeték lefüggő drótja; e pillanatban a 10.000 voltos áram végigfutott a testén. Fején, homlokén és orrén súlyos égési sebeket szenvedett. Eszméletét két nap múlva nyerte vissza. Gennyes szemgyulladása négy napig tartott. Látáspanaszai csak négy hónap múlva kezdődtek az egyik budapesti kórházban, ahol fejsebe miatt kezelték. Ugyanott megállapították a kezdődő hályogot is. A klinikán első ízben 1919 júliusában jelentkezett, a jobb szemén már érett, a bal szemén éretlen hályoggal, de a homloksebe miatt csak 1920 januárban lehetett megoperálni. A jobb szem lencséje homogen elszürkülést mutatott, a tok alatt apró pontszerű pettyekkel, amelyeket pókhálószerű fonalak kötöttek össze. A bal lencsében elszürkült hátsó corticalis, a mellső kéreg áttetsző, pontok nélkül. Műtét sima lefolyású extractio linearis 6/io látásélességgel. Mindhárom betegnél ugyanazon factor, az elektromosság, más-más megnyilvánulásában lencseszürkületet okozott. Hess és Kiribuchi ugyanilyen cataractát kísérleti úton nyulakon idézett elő leydeni palackkal és a lencsehámsejteknek a mellső felszínen való elpusztulását és következményes cataractát találtak. Komoto megvizsgálta egyik betegének extrahált lencséjét és a magtalan, vagy gyengén festődő hámsejteken kivül a kéregrészletben hasadékszerű üregeket talált myelin golyókkal; tehát lényegében nem külömbözött a cataracla senilistől. A második betegünk lencséjét mi is feldolgoztuk. Tokdarabot nem sikerült megmenteni, a kéregben a rostok szétesését és résekben Morgagni golyókat találtunk. A harmadik esetet összehasonlítva az irodalomban leírt és részemre hozzáférhető esetekkel a következő megfigyeléseket sikerült levonnom. Észleltek cataractát 500—30.000, sőt 60.000 voltos árammal történt sérülés
