Szemészet, 1916 (53. évfolyam, Rendkívüli szám)
1916-08-13 / Rendkívüli szám
7 B) Tudományos ülések. I. A trachoma a katonai szolgálatképesség szempontjából. Ülés-elnök: Dimmer Frigyes egyetemi tanár (Wien). 1. Kirchner Martin dr. tanár: „A trachoma-ellenes küzdelem Poroszországban“. (Szabad előadás.) 2 Scholtz Kornél dr. egyetemi magántanár (Budapest) előadásában az 1883-ban néhai Feuer tanár által kezdeményezett és az 1886. évi trachoma-törvény által szabályozott magyarországi trachoma-ellenes küzdelemről szól. E törvény rendelkezéseinek megfelelően azon helyeken, a hol a trachoma gyakrabban fordul elő, a súlyosan megbetegedettek kezelésére és az ottani orvosok oktatására szemorvosokat küldenek ki, valamint e helyeken szemészeti gyógyintézeteket állítanak fel. A betegek gyógyításával megbízott orvosok specialis trachomakurzusokat hallgatnak s ha működésük jó eredménynyel jár, ennek megfelelőleg jutalmazva lesznek. A trachoma-ellenes küzdelem költségei az államkincstárt terhelik. Magyarországon jelenleg 40.000-né! több trachoma-beteg van nyilvántartva. A trachoma-ellenes védekezést a Grósz Emil tanár, kormánybiztos által 1903-ban szerkesztett új rendelettel reorganizálták. A körrendeletnek megfelelőleg bizonyos meghatározott időben és az esetlegesen tartandó szemvizsgálatok alkalmával mutatkoznak a trachoma-esetek; ezeket a szemvizsgálatokat a tanulókon, munkásokon, intézetek és internátusok lakóin, a cselédeken, az Amerikából visszatérő kivándorlókon, a vándor- és az időszaki munkásokon ejtik meg. A trachomabeteget az illetékes hatóság nyilvántartja és gyógykezeltetésüket elrendeli, a minek a beteg magát alávetni köteles. A gyógyítás díjtalan és vagy ambulanter, vagy — a súlyosabb betegek számára — kórházban történik. A legutolsó 10 év alatt Budapesten, Szegeden, Brassóban, Zsolnán és Perlakon 100-ágyas állami szemkórházak állíttattak fel és 7 nagyobb kórház szemosztálylyal lett bővítve. Ezeken kívül 7 kórházban szemosztály létesült. Az alacsonyabb néposztályok kulturálatlansága, az orvoshiány és más körülmények nehezítik a trachoma-ellenes küzdelmet, melynek sikeréhez még több évtizednek fáradhatatlan munkája szükséges. 3. Hoór Károly dr. egyetemi tanár (Budapest) reminiscentiával kezdi előadását, a mikor is ő, mint fiatal katonaorvos egy segédorvossal, vagy sokszor a nélkül, 7 éven keresztül naponta 400—450 trachomás beteget kezelt. Ezen időben theoretikusan és gyakorlatilag a trachoma prophylaxisával foglalkozott. Meggyőződött arról, hogy sok trachomás beteg minden vigyázat és rendelkezés daczára állítóköteles korában a kezelést elkerüli. Oda törekedett, hogy a különben katonai szolgálatra alkalmas trachomás-beteget bevegyék katonának és rögtön szakorvosi kezelés alá vegyék ; ha a kezelés sikeres, a katona csapattestéhez megy, ha sikertelen, elbocsáttatik. Ezen gondolatának feljebbvalóit megnyerte és Ő felsége legfelsőbb jóváhagyásával elrendeltetett, hogy a cs. és kir. IV. hadtestbe a különben alkalmas trachomás állításkötelesek besoroztassanak. Ez 1888-ban kezdődött. Az előző évi sorozási naplók tanúsága szerint ő évi 400—500-ra becsülte az ilyen trachomás katonák
