Szemészet, 1916 (53. évfolyam, Rendkívüli szám)
1916-08-13 / Rendkívüli szám
8 számát, azonban 800-an felül akadt, úgy hogy a XVI-os helyőrségi kórház 300 trachomás katonát volt kénytelen átvenni és kezelni. Emlékszik arra, hogy négy hónapi kezelés után a katonák 80%-a lett szolgálatképes. E rendelkezésnek a katonai parancsnokok nem örültek, mert az így szolgálatképessé vált katonákat februárban, márcziusban kapták kiképzésre, mikor a többi, október 1.-én bevonult katona kiképzése már előrehaladott volt. E bajon úgy lett segítve, hogy a szolgálatképes trachomás katonák külön századokba lettek osztva és kiképzésüket külön tisztekre és altisztekre bízták; kezelésük tovább is tartott. Ezen eljárásnak keresztülvitele a következő években lassanként sok körülményen és akadályon megtört. 1887—1894-ig a kezelt és gyógyult trachoma-betegek száma egyre növekedett, a trachoma-betegek száma pedig évről-évre csökkent, úgy hogy a csökkenés a hetedik évben 40°/0-ot tett ki; 1895-től ez a szám újra emelkedni kezdett és 1899-ben elérte újból az 1887-ikit. 4. Grósz Emil dr. egyetemi tanár (Budapest): 1903-ban a trachomaügyi kir. kormánybiztosi teendők ellátásával bízták meg. Ajánlatára Tisza István gróf, akkori ministerelnök 1904 júniusában értekezletet hívott egybe, melyen a cs. és kir. hadügyministerium, a m. kir. honvédelmi ministerium és a m. kir. belügyministerium képviseltette magát. E conferentia jelentősebb határozatai voltak, hogy azon trachoma-betegek, kik különben alkalmasak katonai szolgálatra s kiknek szemén a betegség nagyobb elváltozásokat nem idézett elő, azon év július 1.-én szemosztálylyal rendelkező katonai kórházba utaltassanak orvosi kezelés czéljából, a hol gyógyulásukig, legfeljebb azonban ugyanazon év deczember végéig maradjanak. Az új véderőtörvény e határozat megvalósítását lehetővé tette. 1912 májusában a megfelelő ministeriumok képviselőinek részvételével újabb conferentia tartatott; a tárgyalások eredménye volt, hogy 1. a súlyosabb trachomában szenvedő katonakötelesek a helyőrségi kórházakba, a könnyebb trachomában szenvedő katonakötelesek erre a czélra külön létesítendő és a kórházakkal szerves kapcsolatban álló barakkszerű épületekben helyeztetnek el; 2. a trachomás katonakötelesek behívása legalább is e törvény életbelépésének első évében, július 1.-én történjék. A gyakorlatban való keresztülvitel 1913-ban történt meg. A mozgósításkor, 1914 augusztus 1.-én a trachomások korai behívása nem történt meg és a kórházakban kezelt trachomásokat is szabadságolták. A háború folyamán a hadügyminister rendelete értelmében a különben alkalmas trachomásokat besorozták; ha a kezelés folyamán trachomájuk annyira gyógyult, hogy infectiosus, illetőleg váladék-termelő már nem volt, beosztották őket trachomás századokba és szemorvos felügyelete mellett, valamint a kezeléshez szükséges eszközökkel felszerelve a harcztérre küldettek; csak a gyógyíthatatlan trachomások kerültek felülvizsgálatra. így a trachomások egyrészt gyógykezeltetnek, másrészt a hadsereg azelőtt felhasználatlan erőkhöz jut. Azelőtt a hadsereg a trachomát terjesztette, most leküzdésében lett jelentős tényező. Hozzászól: 5. Löwenstein Arnold dr. egyetemi magántanár (Prága): Az első szerbiai offenziva után a Száva vidékén sok környékbeli került kezelése alá. Súlyos,
