Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
64 Szántó Olga : A szemhéji carcinomák különböző alakjai. Mielőtt a szemhéji carcinomák egyes alakjairól kissé részletesebben beszélnék, legyen szabad a szemhéji daganatokról általában néhány szót szólnom. A személyi daganatok 2 nagy csoportra oszthatók, úgy mint veleszületett és szerzett daganatokra. Az első csoportba tartoznak dermoidok, naevusok, angiomák, lipomákés neurofibromák. A szerzett daganatok ismét feloszthatok hámdaganatokra s kötőszövetes daganatokra. Előbbiekhez tartozik az epithelioma, illetve epithelioma molluscum, adenomák és carcinomák. A kötőszövetes daganatokhoz tartoznak: fibroma, lipoma, rabdomyoma, osteoma, xanthoma, endothelioma, sarkoma, glioma, lymphoma és lymphosarcoma. Átmenetet képeznek a papillomák, melyek tulajdonképpen fibroepitheliomák. Mindezen daganatok közül a carcinoma az, melylyel kissé részletesebben kell foglalkoznunk. Klinice a szemhéji carcinomáknak 2 alakját kell megkülönböztetnünk, úgy mint a lapos alakot, vagyis az ulcus rodenst, ez a jobbindulatú alak, mert inkább lapszerint terjed s az úgynevezett mélyre terjedő alakot, mely jóval malignusabb. Előbbi fájdalmatlan, kis göb alakjában kezdődik, melynek tapintata kemény s mely mélyen a bőr corpus papillarejában székel. Később a daganat lapszerint növekedik s a felszín egyik vagy másik helyén csakhamar erodálódik. így keletkezik egy többé-kevésbé felszínes erosio, mely pörkkel van borítva s mely a legkisebb traumatikus insultusra vérzéssel reagál. Az erosio azonban csakhamar fekélylyé alakul át, melynek széle felhányt, sánczszerü s igen gyakran új göböket mutat. Hosszabb-rövidebb idő múlva ezek a széli göbök is kifekélyesednek s ennek következtében a fekély lapszerint terjed tovább. A 2. alak jóval malignusabb; ez csakhamar összekapaszkodik a szomszédsággal s hamar infiltrálja a mélyebb rétegeket. Megtámadja a bulbust is, a mennyiben reáterjed a tarsalis conjunctivára, sclerára sőt corneára, is. Igen gyakran megtörténik, hogy elpusztul a szemhéj s így a cornea kiszáradás következtében, kifekélyesedés által megy tönkre. Vagy a szemhéj szélén ülő s a szemrés felé tekintő daganat lesurolja a cornea hámját s így jönnek létre fekélyek. A malignitás szempontjából felemlítést érdemelnek Schulz-Zehden esetei azért, mert ezekben az esetekben a carcinoma feltűnően rosszindulatú volt. Ezek közül csak azon esetet említem meg, melyet Schulz a berlini szemorvosegyesületben mutatott be 1908-ben. Ebben az esetben a szemhéjból kiinduló kankroid úgyszólván a fél fejet elpusztította. Az arcz lágy részei s a csontok teljesen hiányoztak, úgy hogy a dura mater szabadon feküdt. Schulz esetei — összesen 4 — mind elszarusodó laphámrákok, kankroidok voltak, ami szintén a mellett szól, hogy ezek a daganatok sokkal inkább malignusak, mint a basalsejtű rákok. A mi a szemhéji rákok kórboncztanát illeti, 2 főkérdést kell elsősorban tisztáznunk. Először meg kell állapítani a daganat morphologiai charakterét, vagyis azt, hogy melyik typushoz tartozik a kérdéses daganat, a mivel szorosan összefügg a carcinomák kategorizálásának kér
