Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
65 dése. Másodszor azt kell kiderítenünk, hogy a daganat honnan indult ki. A mi a bőrbeli carcinomák osztályozását illeti, Mayeda-nak 1903-ban megjelent nagyobb összefoglaló munkájában a következő felosztást találjuk: I. Carcinomák kisfokú anaplasiával, melyek papillomatosusan burjánoznak, nem mutatnak infiltráló növekedést s a jóindulatú papillomáktól csak klinice különböznek. II. Valamivel rosszabb indulatú carcinomák, úgynevezett elszarusodó laphámrákok. III. Mirigyes szerkezetű carcinoma, mely elnevezés azonban csak a daganat szerkezetére vonatkozik s nem jelenti azt, hogy a daganat a bőrbeli mirigyek valamelyikéből indul ki. IV. Carcinoma simplex csoportjába tartoznak azok a rákok, melyek jellegzetes structurát nem mutatnak. Unna a bőrbeli rákokat felosztja vegetáló, hengeres és alveolaris rákokra. A vegetáló rákok igen gyors növekedést mutatnak, a hám nagyon erősen burjánzik, úgy, hogy a kötőszövetes stroma minimális. A hengerszerü rákoknál a physiologikus hámcsapok, eredeti alakjukban beburjánzanak a mélybe, esetleg oldalágakat, csapokat bocsátanak ki, miáltal reticularis structura keletkezik. Az alveolaris ráknál kötőszövet által elválasztott önálló hámfészkeket és kötegeket látunk. Petersen a rákokat növekedésük szerint osztályozza. E szerinte megkülönböztet unicentrikus s multicentrikus kiindulású carcinomát. Előbbieknél az epithel burjánzása egy helyen történik s innen terjed a környezetre, utóbbiaknál a kiindulás egyszerre több góczon történik s a daganat növekedése is úgy történik, hogy a peripherián új és új önálló daganatgóczok lépnek fel. Az eredetileg különálló góczok azután secundaer módon összeolvadhatnak. Az egy helyről kiinduló carcinomáknál a hám continualisan burjánzik s minden irányban oldalágakat bocsát ki a peripheriára. Ez a szigorú különbség, a mit azonban Petersen a kiindulásra vonatkozólag felállít, nem állhatja meg a helyét. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy a kezdetben különálló góczok, később növekedés folytán egybeolvadnak, a mi az unicentrikus kiindulás látszatát kelthetné. S ez a gyakrabban előforduló eset, legalább is sokkal több olyan carcinomát van alkalmunk vizsgálni, mely már előrehaladt stádiumban van, mint egészen kezdődő, fiatal carcinomát. Egyik esetem igen szépen igazolja a fenti magyarázat helyességét. Krompechet beosztásának alapjául a histogenetikai princípium szolgál. Ezen az alapon megkülönböztet carcinoma basocellularet, melynél az epidermis legalsó sejtrétege, az úgynevezett basalsejtréteg kezd burjanzani és carcinoma spinocellularet, mely az epidermis tüskesejtjeiből indul ki. A basalsejtü rákot alkotó sejtek nem differencziálódtak s ébrényi typust mutatnak. Igen kevés a protoplasmájuk s erősen festődő chromatindús maggal bírnak, miáltal helyenkint kötőszövetes sejtekhez válnak hasonlóvá. Elszarusodás ezeknél az alakoknál igen ritkán fordul elő. A hámnak a kötőszövetbe való burjánzása folytán mirigyszerű járatok, rosetták keletkeznek; ha a hálózat üregei nagyobbak, valóságos cystosus szerkezet jön létre, ha finomabbak a hézagok, akkor sajátságos Krom-5
