Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)

1914-07-05 / 1-2. szám

55 Kugel-ié\e, műtét azzal hat, hogy az alsó emeltyükart eltávolítja s ezzel megszűnik a körizomnak egyik támadó pontja. Módot adunk ezzel arra, hogy a szemhéjszélre ható musculus subtarsalis megszabadulván ellen­lábasától, a szemhéj szélét inkább képes a szemtekéhez feszíteni, mint azelőtt. Jól tudom, hogy a szemhéjbefordulás keletkezésében egyéb körül­mények is játszanak szerepet, mégis érthetetlenné válik itt, hogy az alsó emeltyükar eltávolítása befordulás ellen is képes hatni. Hiszen ezzel fokozódni kellene a befordulásnak! A pillaváz megkeskenyítése is olyan­nak látszik, mely csak segítheti a befordulási. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy széles merev lap ellenáll a begöngyölítésnek. Hogy lehetne mégis a dolgot érthetővé tenni ? Az öregkori görcsös befordulás magyarázatához különböző ténye­zők feltételezése szükséges. A szemhéj bőrének lazasága, petyhüdtsége, a szemhéjszél állása (lejebb eső helyzetben a befordulást könnyebben hozza létre a m. subtarsalis összehúzódása), a szemteke helyzete (besüppedt szemgolyó elősegíti a bajt) stb., mind oly mozzanatok, melyek feltételei vagy elősegítői a bajnak. Ilyen körülmények között indítja meg a befordulást a m. subtar­salis görcsös összehúzódása, mint azt Goldzieher Vilmos közléseiből tudjuk, mely a pillavázat ferde helyzetbe hozza, ennek elülső síkján a körizom rostjai a pillaszél felé siklanak s ezzel fokozzák és teljessé teszik a befordulást, mert most a m. subtarsalisnál erősebb izomrész­letek is nyomják a szemhéj szélét. A körizom erősebb működésével fel­­emelkedő bőrhurka nyomása is segíti az állapot létrejöttét. Ezzel magya­rázható, hogy a befordulásnak a szemhéj lehúzásával történt meg­szüntetése után a szem erősebb összeszorításával azonnal bekövetkezik újból a befordulás. A mi kísérletünk már most azt látszik igazolni, hogy a pillaváz szerepe a befordulás létrejöttében sokkal fontosabb, mint azt eddig hittük. Nézetem szerint nem lenne elegendő az a magyarázat, hogy a műtéttel eltávolítottuk azt a síkot, melyen a körizom rostjai a szemhéj széle felé elcsúszhatnak. Hiszen ilyen eltolódás a pillaváz nagyobb része hiányában is létrejöhet, az izom befordító hatása pedig azzal is erős­­bödhetik, hogy nem kell a tarsus alsó szélére, mint nagyobb emeltyű­karra gyakorolt nyomást is leküzdenie. Mert hiszen ép pillaváz esetén, ha az izom odébbcsúszik is, marad még elég izomrost, mely a pillaváz alsó szélét nyomja a szemteke felé, ez pedig ellenáll a befordulásnak. E nehézséget a magyarázatban azzal szüntethetjük meg leginkább, ha felteszszük, hogy a pillaváz hátrafelé való behajtásának nagyobb szerepe van a befordulás létrejöttében, mint eddig hitték. Maga a tény ismeretes volt eddig is. Czermak kitűnő műtéttanában megemlíti, hogy a befordulás megindulásakor a pillaváz begörbül, vagyis a mint kifejezi magát, a sul­cus subtarsalis mélyebbé válik. így inkább lenne érthető a pillaváz kihámozásának hatása. Mert nyilvánvaló, hogy a nagymértékben megkeskenyített pillaváz nehezebben görbíthető be, mint az egész szélességében meglevő. Úgy gondolom, hogy a begörbülés felvétele szükséges ahhoz, hogy az így támadt ferde síkon közeledhessenek a körizom rostjai a szemhéj széléhez és teljessé tegyék a m. subtarsalistól megindított folyamatot. A baj feltételei vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom