Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
54 Más műtétről is tapasztaltam s gondolom, hogy mások is észlelhettek hasonló szabályozó hatást a szemhéj állására. Ilyen műtét a szemzugalakításnak részemről javasolt módja is. Erről ugyanis tapasztaltam, hogy bizonyos mértékű szemhéjbefordulást is, meg kifordulást is képes megszüntetni. E hatás oka nyilván a pillaszél megfeszítésében rejlik, mely e műtét egyik mellékhatása. Ez a feszülés ugyanis odasimítja a pillaszélt a szemtekéhez, s ezzel megnehezíti a szemhéj rendes állásának megváltoztatását, vagyis ellensúlyt ad ily módon ható erőknek. A Kugel-ié\e műtét hatása módjának tavalyi előadásomban iparkodtam kellő magyarázatát adni, mert Kugel megokolása (tarsusmegvastagodás) nem látszott kielégítőnek, legalább is nem minden esetben. Minthogy akkor a Kugel-félén kívül a pillaváz kihámozásának ama hatását ismertem csak, hogy a forradásos szemhéjbefordulást képes megszüntetni, ez az ellentét nem látszott nagyon kirívónak. Hiszen könnyen érthető, hogy a tarsus elgörbült részének eltávolítása kell, hogy megszüntesse az ebből származó eltérést a szemhéj rendes állásában. Nemrég azonban az az ötletem támadt, nem lehetne-e a pillaváz kihámozását az öregkori görcsös befordulás ellen is sikeresen felhasználni? Noha elméletben nem sokat várhattam a kísérlettől, a szemzugalakításkor tett tapasztalat alapján mégis megtettem a próbát. Az eset, melyet erre a czélra fölhasználtam, az öregkori befordulásnak tiszta és jól kifejezett példája volt. A beforduláson kivül semmi egyéb elváltozás a szemen nem volt kimutatható. A műtétet, melyet az utóbbi időben mindig varrattal kötök össze, miként Kugel is ajánlja, egészen szabályszerűen hajtottam végre. Az eredmény meglepő volt. A görcsös befordulás egy csapásra teljesen megszűnt s azóta nem is tért vissza. Még a szem erős beszorítása sem képes többé befordulási okozni. Úgy látszik ebből az egy esetből is, hogy az eddigieknél biztosabban ható műtétre tettünk szert. Igaz, hogy a műtét óta még csak kevés idő telt el, mindössze két hónap, mégis kétségtelenül beigazolódott az, hogy a pillaváz kihámozása valóban képes oly ellentétes hatás létrehozására, mint a szemhéj öregkori kifordulásának és lefordulásának megszüntetése. Hogy ily rövid ideig észlelt és ily czélból csak egy ízben végrehajtott műtéttel bátorkodom a tisztelt egyesület elé állani, szolgáljon mentségemül, hogy ez a műtét valóságos kísérletként fogható fel az öregkori szemhéjbefordulás keletkezése módjának megítélésében. Vele a mai elmélet, ha nem is dől meg, de némely részletében új megvilágítást nyer, különösen ha a műtétnek mind a két hatását szemügyre veszszük. A pillavázra, mint kétkarú emeltyűre ható erők egyszerűen nem magyarázhatják a szemhéjbefordulást, hanem egyéb körülményeket i$ figyelembe kell vennünk, sőt ezeknek döntő súlyt tulajdonítanunk a görcsös befordulás létrejöttében. Az alsó pillaváz ugyanis, mint a szemhéj merev része két végén van felfüggesztve, s e vízszintes tengely körül forgatható. E tengely közel van a szemhéj széléhez. Tehát fölül van a kisebb, alul a nagyobb emeltyűkar. A körizom rostjai mindkét emeltyükarra hatnak és a szemhéjat egyensúlyban tartják. Jól érthető — s ezért fenn is tartható — az az elmélet, hogy a
