Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
53 •szorítása alkalmat ad egyéb ingerek szerepére is s így nem kizárólagosan fényreactiót kapunk. Ha pedig nem szorittatjuk be a szemet, hanem a reflexek kikerülésére egyszerűen felfelé nézetjük a vizsgáltat, ez igazán nem érdemli meg, hogy azt új módszernek tartsuk, annál kevésbé, mivel a zavaró reflexek másképp is elkerülhetők. Mohr Mihály: Azon szerencsés helyzetben van, hogy a kér. munkásbiztosítópénztárban két jeles idegorvossal működhetik együtt: Sarbóval és Ferenczivel. így jött azután reá — a mit különben már mások is észleltek —, hogy a diffus nappali fény és focalis világítással együtt, illetve egymás után kell a pupillareactiót vizsgálni és ezt a veszprémi vándorgyűlésen tartott előadásában is hangsúlyozta. A Sarbó által ajánlott methodust kipróbálta és megerősítheti Sarbó adatait. T. i. ahol szóló más methodussal nem tudta kiváltani a fényreactiót, ott a Sarbó által ajánlott eljárással sem sikerült. Helyesnek látszik a Vermes ajánlata, hogy ne szoríttassuk össze a szemhéjat, csak enyhén fogassuk be a szemet. A Sarbó által ajánlott eljárás nem teszi feleslegessé a régi módszereket, csak kiegészíti. Sarbó Artur: Gyakorlati módszert mutatott be, elvárta volna IValdmann dr. úrtól, hogy ne azt mondja el, a mit már leközölt, hanem jött volna ide s referált volna arról, hogy ennyi s ennyi esetben alkalmazta módszeremet s az nem jó, ezért meg ezért; de theoretikus alapon olyanokat vetni módszerem szemére, hogy abban a convergentia zavar — mikor módszeremben a szemgolyók physiologiás divergentiaállásban vannak — azt nem szabad. Grósz Emil azt mondja, hogyha a módszerből csak a felfelé tekintés a fontos, akkor az egész újítás igen kicsiny — erre azt feleli, hogy ezen kis újítás is nagy horderejű, ha igaz az, hogy eddigelé a gyakorló orvos pupillákat nem vizsgált, mert az eddigi módszerek (nappali világítás mellett) megbízhatlanok voltak — mint a hogy ez tényleg így igaz is —, ezt bizonyítja Heddaeus, Bumke stb. mind, a kik valamennyien a nappali világítás melletti vizsgálatot elvetik. Módszere pedig — nem kis újítása folytán — megbízhatóvá teszi a nappali világítás melletti pupillavizsgálatot, tehát a gyakorlat emberének igen fontossá válik ez a kis újítás is. De különben nemcsak a fejtartás az új, hanem a szemzárás is s súlyt helyez arra Vermessel szemben, hogy ily szemzárással kapcsolatban történjék a vizsgálat. A tabeses láta ezen szemzárás alatt lefolyó látaszűkület folytán a szem nyitásakor tágulást, tehát egy látható aktiv mozgást mutat, a mi jobban ítélhető meg, mint a régi módszerben az, hogy mozdulatlan a láta fénybehatásra. Részletekre nem tér ki, de hangsúlyozza, hogy módszere alkalmazásával egész új vonatkozásokét lehet megfigyelni, így p. o., hogy csak egyre utaljon, az egyik szem elfedésére mutatkozó láta tágulása a másik szemen a normális pupilláris játék rendes tünete, ennek hiánya már felkelti a gyanút, hogy tabeses láta van jelen. Módszere mellett egyedül lehetséges az orbicularis tünetet tanulmányozni, annak részleteire nem térhet ki. Graefe a signe D’Argyll Robertson-t látta, mikor 1854-ben leírja, hogy mydriatikus láta erős szemzárásra szűkült és tévesen hozza összefüggésbe a facialissal e látaszűkülést, utána szemészek, neurológusok mai napig folyton együttmozgásnak minősítik ezen erős szemzárásra beálló látaszűkülést pedig az, mint vizsgálatai kimutatják, nem együttmozgás, hanem convergentiás vagy alkalmazkodási mo/gás vagy az erőlködés kifolyása. Mindezen viszonyok tanulmányozását azon kis újítás teszi lehetővé, melyet, nézete szerint, nem egész igazságosan kicsinyei le Grósz Emil. Nagyon kéri, a tudomány nevében úgy Grósz Emilt, mint az Egyesület igen tisztelt tagjait, tegyék gyakorlatilag kritika s vizsgálat tárgyává módszerét, melynek eminens gyakorlati jelentőségéről meg van győződve. Blaskovics László : A pillaváz kihámozása öregkori görcsös szetnhéjkifordulás ellen. T. E.! A Kugel-féle műtétről tavaly e helyen tartott előadásomban rámutattam arra a különös jelenségre, hogy a pillaváz kihámozása a forradásos befordulást és az öregkori szemhéjkifordulást, tehát két különböző állapotot egyaránt képes megszüntetni. A műtétnek éppen eme ellentétesnek látszó hatása keltette fel a figyelmemet az eljárás iránt.
