Szemészet, 1914 (51. évfolyam, 1-2. szám)
1914-07-05 / 1-2. szám
52 zatára; legtöbbször convergentiás vagy alkalmazkodási szűkülés az, néha az erőlködés következménye, a facialis ideggel semmiféle közvetlen összefüggésbe nem hozható. Módszere segélyével a reflectoros fénymerev láta sajátos viselkedéseit ismerhette fel, melyekről valamint egyéb részletkérdésekről külön tanulmányaiban fog beszámolni. Waldmann Iván: Az előadott methodust a gyakorlat számára nem tartja alkalmasnak, mivel e methodus nem vizsgálja kizárólag a pupilla fényreactióját, hanem egyéb zavaró reactiók is szerepelhetnek, melyek téves következtetésekre adhatnak alkalmat. Ezen meggyőződését az „Orvosi Hetilap“ 9. és 16. számaiban bővebben kifejtette. Markbreiter Irén : Nem is az előadáshoz szólok hozzá tulajdonképpen, hanem ezzel kapcsolatban csak felemlítem a saját methodusomat, melyet már évek óta használok a pupillavizsgálatoknál; és pedig a vizsgálandó pupillát cornealis nagyítón át nézem és a lámpát oldalra állítva, egy kézi lupe segítségével oldalról fényt vetítek a pupillára, majd elsötétíten ; ilyen vizsgálat mellett, mivel a pupillát erősen nagyítva látom, a legfinomabb mozgásait is észreveszem, melyet a renyhén reagáló pupillák esetében szabad szemmel alig látunk. Hiszen nem is nekünk szemorvosoknak van erre a finom vizsgálatra annyira szükségünk, mint inkább az ideggyógyászoknak a tabes diagnosisánál és öreg egyének vizsgálatánál, hol sokszor a sphincter pupillae hyalinos elváltozása miatt a pupilla igen renyhén reagál. Rados Endre : Waldmann tagtárs úr azon megjegyzését kifogásolja, hogy a Sarbó-íé\e methodusnál az eredmény nem lehet azért sem megbízható, mivel a felfelé nézés következtében a retinalis kép peripheriás elhelyezödésü lesz, a peripheria pedig t. i. nem az éleslátás helye. Rados szerint csupán e körülmény nem befolyásolhatná a reactio érzékenységét. Ismerteti, hogy a foveola centrálisban, mely körülbelül 0-5 mm. kiterjedésű, megváltozik a csap- és pálczikaréteg anatómiai képe. Az említett területen átmenetet találunk a csapok és pálczikák között, az ú. n. fovealis csapokat, a melyeknek vastagsága, 2'5 fi, míg a retina más részeir vastagabbak, viszont a pálczikák vékonyabbak, a mennyiben ezek vastagsága átlag 2 fi. Ezen specialis alkotású foveola-csapok azonban csupán az éles tárgylátást szolgálják, nem pedig a mozgási és fényintensitásbeli különbségek észrevevését. Ditrói Gábor: Gyakorlati szempontból szól hozzá a kérdéshez. Minden szemész tudja, hogy a focalis világítás mennyire fontos egymáshoz közelfekvö képletek vizsgálatánál. A diffus fénynél a cornea mint a pupilla előtt fekvő képlet a legtöbb esetben annyira reflektál, hogy a mögötte fekvő pupilla finom reactióit, különösen öregeknél (myosis) nem figyelhetjük jól meg. Szükséges, hogy a pupilla a megfigyelés alatt focalis világításban legyen, mikor is a cornealis reflex rendkívüli gyengesége miatt nem zavar. A szoba menyezete még nincs olyan távolságra, hogy az alkalmazkodás a ránézésnél kikapcsolódna, mig a sötét szobában a távolra, vagy felfelé nézésnél, a sötétség miatt nem lévén fixirozható tárgy — az alkalmazkodás tényleg kikapcsolódik. Fekete Sámuel: Olyan esetekben, midőn focalis világításnál nehéz megállapítani, hogy van-e pupillaris fényreactio, hasonlóképpen jár el, mint Mancbreiter, de nem lupén keresztül nézi, hanem homlokreflektort, mely erősen nagyító homorú üveg, állít ferdén a szem elé és a tükörben nagyított képben jobban látja a focalisan megvilágított pupilla mozgásait. Vermes Lajos: Vermes Lajos a Saröó-féle pupillavizsgálási módszer lényegének, miként Sarbó maga is a fölfelé tekintést tartja, a mi mellett a pupillát corneareflex nélküli területeken át figyelhetjük meg. A módszer ezen előnyét Vermes gyakorlatú ig ki is használja. A szemhéjak zárását nem tartaná szükségesnek, mert a fedő kéz a szem sötétben tartására elegendő. Ennek elejtésével azon vita, hogy az orbicularis reactiónak van-e szerepe ezen módszernél, alaptalanná válnék.Grósz Emil : A szemorvosok a pupillareactio vizsgálatát diffus napfényben és mesterséges világítással végzik. A két módszer kiegészíti egymást. A gyakorló orvos számára Sarbó módszerét nem tartja alkalmasnak, mert a szemhéj erős be-
