Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
I erős megvilágítás tényleg állandó fájdalomérzetet váltana ki, miről azonban semmi biztos adatunk nincsen, akkor azt az elmondottak után biztosan nem az iriscontractio okozza. Klinikai vizsgálódásaik alapján Römer és Bjerrum azon eredményekre jutottak, hogy a fentemlített irishypothesis tarthatatlan és az a feltevés, hogy az eserin a pupilla erős összehúzásával fájdalmat okozna, erről a tévedésről megfelelő kísérletekkel a maga szemén is bárki meggyőződhetik. Krause 1896-ban azt észlelte egy nőbetegénél, kinél egyoldali Gasserdúcz-kiirtást végeztek, hogy a beteg az azonoldali szemével fájdalom nélkül tudott a napba nézni, míg a másik oldali ép szemével erre képtelen volt. Tévesen következteti ő ebből azt, hogy „a retina sensibilis idegrostjai a ciliaris idegek pályáján jutnak el a trigeminushoz“. E felvételt tovább czáfolni felesleges. A kóros állapotoknál s különösen conjunctivitis scrophulosánál fellépő állítólagos fénykerülésre vonatkozólag nemrégen mérvadó helyről azon vélemény hangzott el, hogy azt a fénykerülést, mely a szemhéj összeszorításában nyilvánul, a trigeminus végkészülékének izgalma váltja ki és ugyanígy okozzák a hámerosiók is a fénykerülést. Véleményem szerint oly állapotokat is fénykerülésnek neveznek, melyeknek ahhoz semmi közük sincs. Hogy itt nem fénykerülésről van szó, könnyen láthatjuk abból, hogy oly betegek is összeszorítják szemüket még a sötétben is, kiknek szeme oly elváltozásokat mutat, melyek a világosságtól függetlenek. Ezeknek elsősorban a conjunctiva vagy a cornea megbetegedése az oka, vagy a külső szemzug kimaródása, mely megbetegedések zárt szemrésnél még legkevésbé okoznak kellemetlen érzést. Ebben megerősit enmagamon tett tapasztalatom, midőn nemrégiben ultraibolya-sugarakkal világítottam meg szemem, néhány órára a bevilágitás után éjjel, a szememen érzett kellemetlen idegentestérzetre ébredtem. S habár a szobában teljes sötétség volt, annyira fokozódott ezen érzés, hogy midőn szemem ki akartam nyitni, szemhéjam szinte akaratlanul görcsösen összeszorítottam. Tehát teljes sötétségben is megvan ezen érzés, melyet világosan észleltem s a mit általában fénykerülésnek neveznek, pedig azzal semminemű összefüggésben sem áll. Ezen igen elterjedt irishypothesis folytán még mindig megvan a hajlandóság conjunctivitis scrophulosában szenvedő beteget atropinozni; ez pedig ellentétben áll a közönséges értelemben vett fénykerüléssel, mivel az a pupilla tágulása folytán inkább fokozódik, mint csökken. Römer említi fel azt is, hogy könnyen kimutatható az, hogy nem az atropin szünteti meg a fénykerülést azzal, hogy az irist immobilizálja, mert egy csepp eserin vagy valamely indifferens folyadék becseppentése a szembe hasonló hatásokat fejthet ki a fénykerülésre Sőt a Graefe ajánlotta eljárás: a gyermek fejét hideg vízzel leönteni, meggyőz arról, hogy itt nem fénykerülésről, hanem egész más tényezők közrejátszásáról van szó. Nem látszik helyesnek az, hogy az ilyen betegeket sötét szobában hosszasan való tartózkodással kezeljük, mert tudvalevő dolog az, hogy normális szem is sötét szobában való hosszas tartózkodás után, fénykerülő lesz: annál inkább, ha a szemet minden fénytől óvjuk s a beteget azzal akarjuk fénykerüléséből kigyógyítani, a mi azt már normális embernél előidézi. Ugyanez áll a sötétszürke védőüvegről. Sokszor rámutattak már 4
