Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
62 Ezzel ellentétben sok túlérett hályognál a tokhám teljesen eltűnik. Feltűnő, hogy olyan esetekben, melyekben az elhigult kéreg felszívódásnak indult, gyakran lelték a tokhám teljes eltűnését; úgy látszik ez a körülmény szerepet játszik a „spontan resorptio“ eseteiben. (Hess is •elfogadja ezt az először Hippel által hangoztatott véleményt.) Érdekes, hogy az aequatoron fellépő sejtburjánzások a tok alatt tovakúszva a hátsó tok és a lencse-rostok között többrétegű epithelsejtes elválasztó hártyát termelhetnek, ez a „pseudoepithel-réteg“ azonban fellelhető oly lencsében is, melyek környezetében elhúzódó gyuladások folytak le, vagy mint Hess mondja, ha a hátsó tok hosszasabban érintkezésben volt idegen szövetekkel, pl. izzadmánynyal. Hasonlóképpen kiváló ok lehet a burjánzásokra luxatio lentis is. 3. A lencserostok elváltozásai. A legelső elváltozások gyakran olyanok, hogy hajlandók vagyunk a mikroskopos kép alapján műterméknek tartani, ha nem leljük a kezdődő hályog egyéb jeleit. Ezek az első elváltozások ugyanis, egyes rostok erősebb megduzzadásban jelentkeznek, az egyes rostok között itt-ott keskeny rések láthatók, melyekbe folyadék vált ki. E rések vagy oly módon jönnek létre, hogy az egyenetlenül megduzzadó esetleg orsóalakúvá váló lencserost elválik a mellette futó rostoktól, azaz első az egyes rostok duzzadása s másodsorban lépnek fel rések, vagy pedig a kívülről valamely okból nagyobb menynyiségben felvett folyadék először a rostokat szétfeszítené egymástól, azaz először lépnének fel a folyadékkal telt rések s aztán duzzadnának e folyadéknak magukba szívása által a lencserostok. Minden valószínűség szerint ebben a stádiumban láthatjuk szemtükörrel azokat az igen finom üveg- vagy jégrepedésszerű, bizonyos irányból látható víztiszta csillogó vonalkákat, melyek rövidebbek vagy hosszabbak lehetnek, évekig fennállhatnak; viszont nyom nélkül el is tűnhetnek, ha a résben levő folyadék valami úton-módon ismét felszívódik. Többször megfigyelhettem nyúlnál, hogy a naphthalinnal etetett állat lencséjében ilyen víztiszta vesszők néhány napi vagy heti fennállás után nyom nélkül eltűnhetnek. A felduzzadt rostok később apró részekre esnek szét, majd részben kisebb-nagyobb gömböcskék jönnek létre (Morgagni-féle golyók), részben pedig egynemű péppé válik a szétesett rosttömeg. Ez az egynemű vagy kissé szemcsés törmelékes pép lassanként hígul s a magot borító rost-rétegek is hasonló átalakuláson mehetnek keresztül. Vagyis az egész kéreg elfolyosódik, csak itt-ott látunk rostrészeket, törmelékeket s az említett Morgagni-féle golyócskákat. A magot ebben a folyékony környezetben excentrikusán leljük; rajta is meglelhető a széli részeken a kezdődő szétesés egy és más jele. Egy-egy rést láthatunk a széli részek közelében és esetleg a kéregbeli folyamat teljes hasonmása lelhető fel itt is, gömbökre szétesett rostok, pépes massával kitöltött rések. A szétesett rostokból lefűződött gömböcskék némelyikét nézhette Toufesco zsírcseppnek, azt írja ugyanis, hogy a széteső rostokban és a résekben csaknem minden esetben zsírcseppecskéket lelünk. Hess, Hack vizsgálatai alapján tagadja ezt, magam is megkíséreltem Sudanfestéssel zsírt kimutatni, de nem leltem. Túlérett hályogoknál néha, bár ritkán cholesterin-kristálykák karakteristikus helyét láthatjuk. A tok alatt még aránylag gyakrabban lelhető ez, úgyszintén kevés mészszemcse is. A túlérett hályogban fellépő
