Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
63 későbbi elváltozások: a mészlerakodás, a zsugorodással járó jelenségek, a felszívódás lehetősége már nem tartoznak szorosan tárgyam keretébe, ezért nem térek ki reájuk. * * * Természetes, hogy hályogos emberi szem ritkán kerül vizsgálatra a nélkül, hogy valami egyéb végzetes elváltozás ne lett volna a szemen. Azokban a ritka esetekben, a midőn halott szemének hályogját vizsgálhatjuk, rendesen több óráig fixirozás nélkül lévén a szemteke: különböző elváltozások léphetnek fel, melyek a szövettani vizsgálatoknál zavarók lehetnek. A lencsében magában talán nem kell ilyen postmortalis elváltozásoktól tartanunk, mert a lencse — az állati lencséken szerzett tapasztalatok alapján állíthatjuk — több órával „túléli“ a szem többi részeit. A vizsgálat ideális anyaga a tokkal együtt extrahált lencse lenne, itt is létrejönnek az extractio közben különböző zavaró zúzódások, szétválások. A tok és tokhám elváltozásait a tokhasító-csípővel letépett tokdarabon is eléggé jól lehet tanulmányozni. Ezzel szemben azonban a szemben a lencse betegségével esetleg összefüggésben levő egyéb elváltozások tanulmányozására csakugyan ritkán van alkalom. Ez okból a legkülönbözőbb utakon indultak el a kutatók, igyekezvén kísérleti úton hályogot előidézni. A különböző kísérleti hályogalakok között az közelíti meg a közönséges szürke hályog képét leginkább, melyet Bouchard ésCharrin 1886-ban írtak le, kik véletlenül rájöttek, hogy a naphthalinnal etetett nyúl lencséjében homályok lépnek fel. Mindjárt utánuk Dór, Hess, Panas és mások foglalkozni kezdtek a naphthalin-cataractával s a mai napig is ettől a kísérleti úton előidézhető hályogalaktól várják, hogy a hályog aetiologiájának tisztázásánál szolgálatunkra legyen. Minthogy a magam elé tűzött kérdések egyike az volt, hogy a kezdődő szürke hályoggal egyidejűleg jelenlevő egyéb szöveti elváltozások milyen jelentőséggel bírnak a hályog fellépésére, magam is a naphthalin-hályogot vettem vizsgálat alá. Annál kevésbé tartottam ezt felesleges fáradtságnak, mivel az irodalomban több ellentmondó nézetet lelhetünk. V. A naphthalin-mérgezés nyomán fellépő szembeli elváltozások. Ha tengeri nyúl gyomrába erre alkalmas kaucsuk-cső vagy megfelelő kaliberű katheter segítségével naphthalint viszünk be, néha már néhány óra elteltével, de legkésőbb néhány nap alatt különböző szembeli elváltozásokat lelhetünk. Mielőtt ezek ismertetésébe fognék, közölnöm kell a kísérleteknél követett eljárást. Tiszta, friss naphthalint néhány csepp glycerinnel porczellánmozsárban jól eldörzsöltem s aztán lassan vízzel hígítottam fel. A tölcsérrel ellátott megfelelő tágságú nyelőcsövön át körülbelül minden 1000 gramm testsúlyra T5 gr. naphthalint adtam naponta. Eleinte ennél kisebb adagokkal dolgoztam, később nagyobbakkal. Egy alkalommal többet, mint egy kilogramm testsúlyra számított 2 grammot adni nem ajánlatos; mert
