Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
57 az első homályokat a kéregnek mag körüli részeiben, a midőn a mag széléhez közel eső, aequatorialis elhelyezésű vesszők még gyakrabban elmosódott határú ködös borusságok láthatók. A harmadik alak a cataracta nuclearis kezdete, a midőn maga a mag kezd elborulni. Az első esetben az elváltozás kezdeti idejében szabad szemmel megtekintve a lencsét, még fokalis világítással sem látunk semmi elváltozást, sőt ha homatropinnal vagy cocainnal kitágítjuk is a pupillát, nem észlelünk semmi rendellenességet. A vizsgálás sorrendjén tovább haladva, binocularis nagyítóval tekintsük meg az ilyen szemet. Ha a Czapski-féle cornea-mikroskopot használjuk e czélra, néha sikerül igen finom elváltozásokat lelnünk a lencse mellső felületén. Ezek az elváltozások igen apró csillogó kis hólyagocskák vagy vacuolumok benyomását teszik; eleinte csak alig egyet-kettőt lelünk s ezek is a meglátható* ság határán vannak, későbbi stádiumban gyakrabban, nagyobb számmal és kivehetőbb nagyságban leljük ezt az elváltozást. Semmi esetre sem oly gyakori jelenség, hogy a kezdődő hályog rendes jelei közé szabadna soroznunk. A Czapski-féle nagyítóval sikerül oldali megvilágítás mellett oly kéregbeli finom elváltozásokat meglátni, melyet az egyszerű focalis világítással nem leltünk meg, sőt mint ezt mások is többször említik, a magban és a hátsó kéregben levő finom homályok helyének pontos megítélésénél kiválóan segítségünkre van. Szemtükörrel betekintve a szembe, gyakran megesik, hogy az első pillanatban kevesebbet látunk a lencse elváltozásából, mint focalis világítással. Idősebb egyének csarnoka a lencse nagyobb volta miatt általában sekélyebb, nem ritkán igen sekély; ehhez társul az a körülmény, hogy egyszerű megtekintésre vagy focalis világítás mellett is többékevésbé szürkének látjuk a lencsét a szerint, hogy mennyire kifejezett a sclerotizálódás. Minél tömöttebb a mag, annál több fénysugarat ver vissza. Annál könnyebben gondolhatunk némely ilyen esetben kezdődő hályogra, mivel a sekély csarnokot és nagyobb fokú fényvisszaverődést a lencsecsillag láthatóvá válása is kiséri néha, a tükörrel dönthetjük csak el, hogy ezek csak a korral járó physiologikus elváltozások jelei-e, vagy pedig csakugyan hályog van kezdődőben. A kéregrészekben levő, perifériás vesszős homályok feltűnő gyakran a lencse alsó felében lépnek fel először. Erre vonatkozólag pontos adatokat is lelünk az irodalomban, a mennyiben Handmann szerint körülbelül 81'5°/0-ban a lencse alsó részében lépnek fel az első vesszők, illetve borusságok. Ezekből a megfigyelésekből Handmann táplálkozási zavarokra következtet, melyek a lencse alsó részében erősebben nyilvánulnak, mint a felső részben. A különbséget arra vezeti vissza, hogy 1. pathologikus termékek súlyuk miatt ülepednek s a lencse alsó részét erősebben megtámadják, mint a felsőt, 2. a természetes és mesterséges fényforrások hatékony sugarai a lencse és retina alsó felét az egész életben bővebben érik, mint a felső szemhéj által védett felsőbb részeket. (Hess.) A vesszős homályok hónapokig, évekig állhatnak fenn változatlanul, s mint ismeretes, a 65.—70. életéven túl a legtöbb embernél lelünk többé-kevésbé kifejezett vesszőcskéket, vagy legalább is — tágított pupilla mellett vizsgálva — az aequatortájon lelünk egy finom szürke íves szegélyt, legtöbbször szintén alól és az orr felőli részekben.
