Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
205 lecsurogtatjuk a lapis-oldatot a conjunctivára, utána ugyanígy lemostuk a conjunctivát gyenge konyhasóoldattal. A mechanikus kezelés a conjunctivának az 1°/00 sublimatoldatba mártott vattacsomóval való súrolásából és a csomóknak Kuhnt-expressorral való kinyomásából állott. Az előbbi módszert olyan esetekben használtuk, hol a tarsalis conjunctiva beszüremkedett, megvastagodott volt és hol a kocsonyás csomók a fornicalis conjunctivából már előzetesen exprimáltattak. Az utóbbit oly esetekben, hol az áthajlási conjunctiván kocsonyás csomók voltak. A chirurgikus eljárást: a combinált kimetszést olyan súlyos esetekben használtuk, hol a pillaváz beszűrődött volt, begörbülni kezdett, hol a papillaris túltengés nagy volt, hol a trachoma pannusszal komplikálódott. Egy oly esetben is, hol csak az egyik szem volt trachomás, gyors gyógyulást elérendők a másik szem érdekében. A combinált kimetszést csak oly esetekben használtuk, hol elég ép conjunctiva maradt. Emlékezés Schulek Vilmos kolozsvári működésére.1 (1872.-1912.) I. Negyven éve most, hogy a kolozsvári egyetemet megnyitották. Fel akarom használni a visszatekintésre kínálkozó alkalmat arra, hogy az egyetem életének kezdetéből és arról a tanáráról közöljek emlékezéseket, kinek egyéni értéke különösen emelte karunk azon időbeli hitelét és tekintélyét, kinek egyéni, nagy sikerű munkássága karunk egyik tanszékén kezdődött. Ez a tanár Schulek Vilmos, a szemészet tanára, a magyar szemészeti szakképzés és a magyar szemészeti iskola megalapítója volt. Hogy ebben a megemlékezésben, az emlékezetemből s a negyven év előttiekre vonatkozó adatokból összeállított képekben az ő alakját, az ő munkásságát teszem középponttá, annak, nem tagadom, tisztán egyéni, subjectiv oka van, abban a személyes összeköttetésben, mely közöttünk korán kifejlődött s abban a befolyásban, melyet Schulek az én életem sorsára gyakorolt. De úgy gondolom, hogy ez nem teheti zavarossá vagy gyanússá a forrást, melyből emlékezéseim és mostani feljegyzéseim fakadnak ; a történelem, kivált a kultúra történelme mindig szívesen használta, sokkal nagyobb fontosságú dolgokban is, a memoire-irodalmat, tehát az egyesek érzelmeivel színezett, azokról vezetett adat-gyűjtéseket. Az én mostani előadásomnak is az a czélja, hogy a magyar kultúra egy szűk kis terén, a magyar szemészeti tudomány s a szemészeti gyakorlat fejlődésének történetében egy rövid korszakot világítsak meg, hogy egy szerény fénynyalábot vessek e korszak legfőbb alakjára. És én erősen meg vagyok győződve, hogy nagy szolgálatot tenne a magyar művelődés történetének az, a ki megindítana olyan könyv-sorozatot, melynek egyes 1 Előadta az E. M. E. orvosi szakosztályában 1912 nov. 30.-án.
