Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
16 kívül nagy intensitással rövidebb-hosszabb ideig hat, ezen ártalmak ellen pedig megfelelő üvegekkel könnyen védekezhetünk. Ellenben azt is láttuk, hogy minden tudományos alapot nélkülöz azon feltevés, hogy a közönséges napfény szemünkre ártalmas vagy veszedelmes volna, és hogy akár egészséges, akár beteg szemre a napfény távoltartása kimutatható előnynyel járna. Közlések a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. sz. szemklinikájáról. (Igazgató: Grósz Emil dr., egyet. ny. r. tanár.) Újabb adatok a rhinogen látóideggyuladáshoz. Irta: Paunz Márk dr., egyetemi magántanár. Hogy az orrüreg hátulsó melléküregeinek — a hátulsó rostasejteknek és az iköbölnek — gyuladásai és genyedései a látóidegnek a canalis opticusban haladó részében kisebb-nagyobb fokú gyuladásokat avagy csak múló jellegű működési zavarokat okozhatnak, a melyek a neuritis retrobulbaris ismert klinikai képét adják, azt ma már kétségbe vonni nem lehet. Úgy a magunk tapasztalatai, mint más szerzők észlelései alapján a rhinogen latóideggyuladás jellegzetes klinikai képe bontakozik ki és azt hiszem, hogy a rhinogen látóideggvuladásnak helyesen kétféle alakját különböztethetjük meg. Vannak olyan esetek, melyekben a neuritis retrobulbaris klinikai képe mellett az orrüregben is olyan határozott tünetek észlelhetők, melyek az összefüggést nyilvánvalóvá teszik. Ide tartoznak amaz esetek, melyekben a hátulsó melléküregek klinikailag megállapított gyuladásai nyomán fejlődik ki a látóideggyuladás és ezen látóideggyuladás a melléküregbántalomnak akár spontan gyógyulásával, akár műtéti beavatkozással történt gyógyításával szintén visszafejlődik. A hol ilyen positiv boncztani változások mutathatók ki a rhinologiai vizsgálat alapján a hátulsó melléküregekben, ott az összefüggést tagadni nem lehet. A másik csoportba sorozhatjuk amaz eseteket, melyekben a neuritis retrobulbaris jellegzetes klinikai képe mellett a rhinoskopiai vizsgálat positiv változásokat nem mutat ki. Van ugyan ezek között is sok olyan eset, a melyekben a hátulsó melléküregek explorativ megnyitása mégis mutat ki lappangó gyuladást, avagy genyedést és ezek tehát szintén az előbbi csoporthoz számítandók; azonban talán még több az olyan eset, a melyekben az explorativ megnyitás a hátulsó melléküregekben semmiféle avagy oly csekély változást mutat ki, hogy jogos kétségek merülhetnek fel a két bántalom oki összefüggését illetőleg. Igaz ugyan, hogy lehetséges — és kétségtelenül nem egy esetben így is van —, hogy akkor, a midőn a melléküreget megnyitjuk, a sokszor hevenyen fejlődött nem nagyfokú melléküreggyuladás már teljesen gyógyult, míg az általa előidézett látóideggyuladás még fennáll, de azért mégis óvatosaknak kell lennünk ezen eseteknek elbírálásánál, miután
