Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
184 Végül, ha a munkaképesség szempontjából vaknak tekintendő, csak 1—2 méterben ujjakat olvasó azon szaruposztósakat veszszük figyelembe, a kiknek már lefolyt trachomájuk mellett a szemnek pannusmaradványok által okozott keresetképtelensége véglegesnek tekintendő: úgy azt találjuk, hogy a gyógyíthatatlanul keresetképtelenné vált szemek száma (4 esetben kétoldali, 2 esetben egyoldali - ) 10 az amerikai trachomások között, a mi (10:2X67=) 7‘4%, míg (4—4 esetben két- és egyoldali munkaképtelenség) 12 a nem amerikai eredetű trachomások között, a mi (12:2X261 =) 2'2°/0. Tehát 52°/0-kai több esetben|teszi végleg keresetképtelenné a szemet az Amerikában szerzett trachoma, mint az itthoni. Az Amerikából hazahozott trachoma eme rosszindulatúságát, a mit már 1907-ben Scholtz tanár úr is hangoztatott, természetesen nem a fertőzés minőségbeli különbözőségében, virulentiájában tartom keresendőnek, hanem azon körülményben, hogy a kivándoroltak legnagyobb része Amerikában olyan hygieneellenes viszonyok között él, a melyek egyrészt a ragály elkapását megkönnyítik, másrészt pedig a már elragadt bajnak kellő gyógyítását megakadályozzák. A trachoma gyógyításában előttem ma is mélyen tisztelt volt főnökömnek : id. Imre József tanár úrnak oldalán elsajátított elvek az irányadók, a melyekről 10 év előtt beszámoltam volt (Gyógyászat 1902.) A trachoma kórtana nem haladt azóta annyira, hogy az addig használatos gyógymódokat lényegesen befolyásolhatta volna. 1906-ban kezdtem gyakorolni az alaposabb és gyorsabb gyógyulást ígérő Kuhnt-féle egyszerű és főleg a kombinált felső áthajlási redőkimetszést, még pedig a Blaskovics tanár úr szívességéből — a miért neki ezúttal is hálás köszönetemet nyilvánítom — az általa módosított és gyakorolt módon. A műtét tetszetős gyökeressége folytán évenként 40—50 kimetszést végeztem 4 éven át, de nemcsak a magam eseteiben, hanem még 2, maga Blaskovics tanár úr által végzett és a lakásviszonyok folytán osztályomra került kombinált kimetszés esetében is láttam igen makacs kiújulásokat, úgy hogy 1911-ben a műtétet a javalatok legszigorúbb betartásával már csak 5 esetben végeztem. Igaz, hogy ez évben a trachomások száma is majdnem fele volt az előző évinek; a műtétnek kevésszer való végzése mégis azért történt főleg, mert a kiújulások a kimetszések daczára is nemcsak előfordultak, de előfordulás esetén igen makacsoknak is bizonyultak. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy az eddig is igen hatásosnak ismert Imre-féle lekaparást még többre becsüljem. Az Imre-féle lekaparással érhető el az ép szövetek legnagyobb fokú kímélése mellett a bárhol székelő csomóknak a lehetőségig teljes kiürítése. Ez a körülmény pedig rendkívül fontos éppen a baj kiújulásra való hajlamosságánál fogva, mert a lekapart kötőhártya bajának kiújulása esetén mindig, akárhányszor alkalmazhatjuk a műtétet, míg a már egyszer kimetszéssel megrövidített kötőhártyából kiújulás esetén újra kimetszeni valamit is, alig lesz lehetséges. Sőt ezen esetekben is a lekaparás — esetleg égetéssel — lesz a befejező műtét. Ha a csomók lekaparását a többé-kevésbé kifejezett szemölcsök leégetésével kötjük össze, akkor, ha talán többszörös műtéti beavatko
