Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
X pathologikus elváltozásnak tekintendő-e, ha hó okozta kápráztatás után a beteg az egész égboltot sötétnek látja.) Különös elvi jelentőséggel bírnak a Best és Haennel (1907) által leírt hó okozta kápráztatások esetei, utóbbi a maga szemén észlelt intenzív hó okozta kápráztatás után centrális vörös és zöld színscotomát körülbelül 10 foknyira a fixpont körül centrális látáscsökkenéssel együtt. (Az első napon egy 9 órás, a második napon egy 7 órás skitúra után történt észleletek.) Az elváltozások hat hét alatt teljesen visszafejlődtek. Birch-Hirschfeld is azon a véleményen van, mivel ő hasonló tüneteket többször észlelt higanygőzlámpa fényének behatása után, hogy ezen szinérzeti elváltozásoknál az ultraibolyasugaraknak tetemesen közre kellett működniök, míg Best ezt valószínűtlennek tartja és inkább hajlandó elsősorban itt a világító sugarak hatását felvenni. A hó okozta kápráztatással kapcsolatban felemlíthető itt az erythropsia néven leírt kórkép. Habár a vöröslátás nemcsak kizárólag hó okozta kápráztatásnál észlelteiéit, az irodalomban azonban gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, midőn erythropsia hályogmütét után lépett fel. Vogt szerint azonban a hó okozta erythropsia nem olyan ritka, csak könnyebb esetekben kevésbé köti le a figyelmet. Azon körülmény, hogy hályogoperáltaknak csak nagyon kis százalékában lép fel vöröslátás (Becker szerint 3—5°/0, tapasztalataink szerint még kevesebb), arra a nagy egyéni különbségre vall, melylyel e kérdés kísérleti részének megbírálásában számolnunk kell. Az erythropsia által okozott elváltozások általában abban nyilvánulnak, hogy nagyon világos tárgyakra való nézés után, mint pl. fehér hófelületen, kissé kevésbé világos tárgyak bíborvörösnek, sötétek ellenben zöldeknek tűnnek fel. Sokat felhozott körülmény az, hogy a fovea környékén a vöröslátás kevésbé kifejezett, mint a peripherián. Fuchs (1896) volt az első, ki önmegfigyelései alapján, melyet hosszas havasi tűrák alkalmával tett, az erythropsiát az ultraibolyasugarak hatására vezette vissza és a saját retinabíborának láthatóvá válását hangsúlyozta, mely erős elhalványodás után nagyobb mértékben regenerálódik. Schulek saját szemén a spectrum ultraibolya-sugaraival tudott vörös látást előidézni és ő is hasonló véleményen van, mint Fuchs Birch-Hirschfeld is közöl egy erythropsiára vonatkozó önmegfigyelést. Schott-iéle uviol-lámpával való dolgozás után. S mivel ezen néhány, perez alatt elmúló változások színtelen üvegek viselésével elkerülhetők, felvette azt, hogy ez nem a világító, hanem lényegileg az ultraibolyasugaraktól okoztatott. Vogt (1908) és hasonlóképpen Fest (1909) ön megfigyeléseik alapján azon nézetnek adnak kifejezést, hogy az erythropsia hó okozta kápráztatásnál a világító sugarak hatása volna. Vogt, ki az erythropsiában egyszerűen az utókép vörös phasisát látja, kizártnak tartja ezen bántalomnál az ultraibolya-sugarak közreműködését. Best pedig nagyon kérdéseknek tartja a dolgot különösen azon tény alapján, hogy erythropsiát tudott önmagán előidézni azzal, hogy szemére sárga üveget tett, mely visszatartotta az ultraibolya sugarakat. Birch-Hirschfeld később megváltoztatta eredeti felfogását és most azon a nézeten van, hogy az erythropsia (melyet ő, valamint Vogt és Wydler [1912] a kápráztatás utóképe vörös phasisának tart), a legtöbb esetben combinált hatás, melyet a világító sugarak (különösen a rövidhullámú) és az ultraibolya-sugarak együtt okoznak, bár nem tagadják annak a felvételét, 14
