Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
164 A legegyszerűbb és egyúttal legbizonyítóbb módszer a közvetlen szövettani vizsgálat lett volna. Ezt a methodust azonban eddig azért nem tudták e kérdésnél alkalmazni, mert szinte leküzdhetetlen akadályok látszottak útjában állani annak, hogy a kifejlődött emlősök üvegtestét, különösen, ha nagyobb állatokról van szó, a maga egészében változatlanul vigyük a mikroskop alá. Nekem azonban sikerült egy új mód-mi ' szerrel, melyet más helyen akarok bővebben ismertetni, e nehézségeket legyőzni és így azon helyzetben vagyok, hogy Stilling, Schaaff és Bribach vizsgálatait szövettani észleletekkel egészíthetem ki. Anyagul a disznót választottam, mivel ez volt reám nézve a leghozzáférhetőbb azon állatok közül, melyekre a fenti szerzők vizsgálatai leginkább vonatkoztak (disznó, bárány és szarvasmarha). Feldolgozás alá kizárólag csakis oly szemek kerültek, melyek minden kétségen felül teljesen kifejlődött állattól származnak. Vizsgálataim első és főeredménye az, hogy a canalis hyaloideus minden szemben megtalálható, jellemző structurdval és alakkal bír, specialis módszerek alkalmazásával a mikroskop alatt is megfigyelhető és így nem szenved kétséget, hogy a szemnek állandó alkatrésze. Horizontális metszet a disznó szeméből. A rajz, mely a leggyakoribb viselkedést tünteti fel, gyengén schematizálva van.
