Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
161 Esetemből kifolyólag, hol a neuroepithel-rétegből felemelkedő és vele hasonló jellegű sejtekből álló rosettatömb a környező szövetben megtartotta önállóságát, talán szabad annyit állítanom, hogy a daganat ezen része a neuroepithelrétegből indult ki, de már a környi daganatrészek kiindulási pontjának megállapításában nincs mire támaszkodnom. Lehetséges, hogy a daganat továbbnövekedése folyamán a rosetták körülirt csoportosulása eltűnt volna és a rosettatömb beletemetkezett volna a környi gliomás szövetbe és így ennek eredete sem lett volna már megállapítható. Mindenesetre igen rendkívüli dolog, hogy ezen folyamat megindulásának jelei még ezen jól kifejlődött daganatban nem constatálhatók. Ezen körülmény is különös érdekességet kölcsönöz ezen esetnek. Még néhány oly mozzanatra óhajtok kitérni, a melyekre nézve a közölt eset értékesíthető. Leber szerint a rosettákat alkotó sejtek epithelszerűsége mindenesetre igen valószínűvé teszi azt, hogy ezen sejtek az embryonalis neuroepithelből származnak, de ő nem tartja ezeket a daganatsejtektől teljesen eltérő alakulatoknak, mert a daganat szabálytalanul egymás mellett levő sejttömegébe lassankint mennek át. Ha ez az esetek túlnyomó számában tényleg így is van, vagy mondjuk, hogy rendesen ilyennek látjuk a viszonyokat, esetem minden körülmények közt kivételt képez ez alól, mert mint láttuk, a rosettatömb nemcsak élesen körülirt határokkal bír, hanem a glioma szabálytalanul eloszló tömöttebb sejtanyagától még sejtszegény szövetköpeny által is el van választva (1. 1. ábra), vagyis a rosettatömb a gliomában mint különálló sejtcsoportosulás szerepel. Leber egész joggal vetette föl azon kérdést, hogy vájjon a gliománál egyöntetű daganattal van-e dolgunk? A gliomában a közönséges festődési módszerekkel talált nagymagvú, kevés protoplasmájú sejtek, a rosetta epithelszerű sejtjei és a Go/g7-Caya/-methodussal kimutatható nyűlványos sejtek födik-e egymást lényegileg? A Golgi-fé\e szeszélyes methodussal köztudomás szerint csak egyes kivételes sejtek válnak láthatókká, tehát nem lehet azt következtetnünk a leletből, hogy a daganat nagyobb számban levő nem impraegnálódott sejtjei nem volnának szintén hasonló természetűek, ennek ellenkezőjét azonban még kevésbé. Szóval a gyanú fönforog, hogy a glioma nem csupán egyfajta elemből fölépített daganat. Esetem ezt minden kétséget kizárólag jelzi, mert ha egy daganatban a már alakilag is különböző sejteknek ilyen elkülönülése lehetséges, mint ebben az esetben, azt a daganatot egyféle sejtelemekböl álló daganatnak tekintenünk nem lehet. Ennek a fejlődéstani alap sem mond ellent. Miért ne volna lehetséges az, hogy fejlődési zavarok folytán — a melyek szoros szabályokhoz nem tartják magukat — complicáltabb alakulatok jöjjenek létre? Miért ne indulhatnának pathologikus sarjadzásnak embryonalisan kihelyeződött pálczika- és csapsejtek és ugyanakkor a retinának egyéb elemei is? A központi idegrendszer gliomáiban szintén találunk rosettákat és ezeket az agygyomrocsok és a gerinczvelő központi csatornája ependymjéből származtatják, de hogy a giloma szövete is ebből épülne föl, azt senki sem állíthatja, tehát ezek sem egyöntetűleg felépített daganatok. Esetemhez hasonlót az irodalomban nem találtam, a mi nem akarja azt jelenteni, hogy tényleg ily esetet még nem közöltek. Oly nagy a glioma irodalma, hogy az összes esetekkel behatóan foglalkozni nem 11
