Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
157 temporalis oldalon itt is már csak 1—2 sejtrétegnyi vastagságban vonja be a nasalis fél hátralevő részét majdnem egész az óra serratáig. Peripherikusabb metszeteken az orsó temporalis csúcsából kihúzódó és a retina belső felszínét kibélelő hártya világosan látható hoszszukás rést alkot a retinával. (L. 4. ábra.) 4. ábra. Ezen finom hártya nem lehet más, mint a lamina interna retinae, a mit a daganat leemelt helyéről. A daganat lapszerint való terjedése az előbb leírt 1—3 sejtsoros vastagságban tehát a lamina interna és a retina idegrosfrétege közt folyik le a jelen esetben. A daganatnak lamina interna és membrana hyaloidea közti tovaterjedéséről nem lehet szó, mert hiszen fejlődéstani kutatásokból tudjuk, hogy az üvegtestnek tulajdonképpeni határhártyája nincs, hanem az üvegtesthez erősen tapadó hártya nem egyéb, mint a lamina interna retinae, mely az idegrostoktól könnyebben válik el, mint az üvegtesttől. A daganat propagatiója a retina peripheriája felé a jelen esetben ezen résben indult meg. A lamina internán kúszó gliomasejtek közt finom hajszálerek átmetszetével találkozunk, valamint kilépett vörös vérsejtekkel is. A pálczikák és csapok rétege (a melyet szándékosan említek utoljára) azon helyeken, hol a daganat összenőtt a chorioideával teljesen hiányzik, úgyszintén a pigmentepithel is eltűnt innen; míg ott hol a daganat a chorioideától független, ott pigmentepithel van, de feltűnő a pálczikák és csapok gyér száma, úgy hogy szinte isoláltan állanak szétszórva. A hozzájuk tartozó magvak a külső határhártya fölött jó magasan láthatók. Vájjon nem kell-e arra gondolnunk, hogy ezen hiányzó neuroepitheliumok fejlődéstanilag kihelyeződlek és vájjon
